1986. április 26-án történt az emberiség történetének egyik legpusztítóbb mesterséges katasztrófája, amelynek utórengéseit még ma, több, mint három évtizeddel később is érezzük. Ezen a napon volt az a bizonyos csernobili atomkatasztrófa, ami százezrek életét tette tönkre, és amit a mai napig igyekszünk valahogy visszacsinálni, több-kevesebb sikerrel.
Habár akik nem voltak a részesei, azok valószínűleg sosem tudhatják meg, hogy milyen érzés is lehetett átélni a Pripjaty és Csernobil városában történteket, azok, akik ott voltak rendkívül intenzív, és vérfagyasztó képet festenek az esetről történeteikkel. Dr. Janina Scarlet is a környéken volt, akkoriban még háromévesként, de a mai napig emlékszik a katasztrófa utórengéseire. Scarlet a Women’s Health Magazinnak számolt be arról, hogy milyen volt az élete a történtek után. A következőkben az ő beszámolóját olvashatjuk.
„Ne nyúljatok hozzá, fertőző.”
„Radioaktív vagy?”
„Világítasz a sötétben?”
Amikor először cukkolni kezdtek, csak elsétáltam és sírtam. Mintha az, hogy 12 éves voltam nem lett volna elég nehéz, még új diák is voltam a Brooklyni suliban, New Yorkban. 1995 volt, és Ukrajnából jöttem, ami akkoriban csupán egy dolgot juttatott eszembe: Csernobilt.
A csernobili atomerőmű 1986. április 26-án robbant fel
Csupán 180 mérföldre történt az otthonomtól, Vinnicjából, és csak néhány hónappal a harmadik születésnapom előtt. Nem emlékszem sokra magáról az eseményről, de emlékszem, hogy nagyon sok zavarodottság volt a robbanás körüli időkben, ami aggodalommá fajult, amint két héttel később végre megtudtuk, hogy valójában mi is történt. A kormány csak az után értesített bennünket a helyzetről, hogy a többi ország is kezdett rájönni, hogy valami nincs rendben, és jódkezeléseket javasoltak, hogy ellensúlyozzuk a csernobili radioaktív jódkibocsátás veszélyes egészségügyi hatásait.
Azonban akkorra már hetek óta ki voltunk téve a sugárzásnak, szimplán attól, hogy kimentünk a szabadba, ittunk a vízből, és ettünk a nyers gyümölcsökből, amik mind mérgezettek voltak. Úgy hat hónappal később, az emberek elkezdtek megbetegedni. Én is köztük voltam. Az immunrendszerem rettenetesen le volt gyengülve – egy egyszer megfázás miatt a kórházban köthettem ki.
Forrás: www.womenshealthmag.com
