Amit nem tudtál eddig a gésák világáról

Hogyan lesz valakiből gésa?

A gésák képzése már nagyon hamar megkezdődik, már kislány korukban. Akiket erre az útra szánnak, gyakorta egy okija gondjaira bízzák, azaz gésaházba adják. Kezdetben szolgálólányként dolgozik az okijában (sikomi), majd egy táncvizsgát követően válnak minaraivá. Ekkor a jelöltnek találnia kell egy gésa nővért, aki tanítja és mentorálja őt. A következő szakasz a maiko lét, ekkor már tanuló gésák, ez a tanulási szint pedig évekig is eltarthat. 20-22 éves korára válhat teljes jogú gésává, 2-5 év tanulást követően. 
A nővérrel töltött idő alatt a jelöltek elsajátítják a vendégekkel való bánásmódot, a hagyományokat (például a tea felszolgálását), megtanulnak tradicionális hangszereken játszani, mint a samiszen. Fontos mérföldkő egy gésatanonc életében a mizuage, azaz az ártatlansága elárverezése. Ez szinte az egyetlen kötelező intim mozzanata a munkakörüknek. A legmagasabb licit megnyeri a mizuage leszakításának lehetőségét, ebből a pénzből pedig a gésa kifizetheti az adósságait (a pénzt, amennyibe a kislány megvétele került, az etetésére, oktatására költött összeget stb.).
Egy gésa számára két biztos jövő létezik. Vagy az okija, melyben él, örökbe fogadja, az okija vezetője őt nevezi meg örökösnek. Ez esetben biztosítva lesz a lakhatása élete végéig, sőt, akár gyermekéé is. A másik lehetőség, hogy szert tesz egy dannára. A danna egy olyan férfi, aki egyfajta pártfogója a gésának, állja a képzési költségeit, lakhatását, kiadásait. Nem ritka, hogy egy danna kizárólagos jogot óhajt formálni egy gésára, ez esetben a gésa máshogy is boldoggá teszi őt, nem csupán versekkel, cserébe a megteremtett egzisztenciáért.

 

A gésák sminkje, haja és ruházata

Ahogy az egész kultúrájukat, a divatot is áthatják a tradíciók. A sminkelés során fehér színű rizsporból és vízből készült eleggyel festik ki az arcukat, nyakukat és vállukat, de hátul meghagynak egy V vagy W alakú részt, illetve a homloknál egy sávot, hogy úgy tűnjön, mintha maszkot viselnének. Szemüket fekete szénnel húzzák ki, a maikók használhatnak piros színt is. A szemöldököt szintén feketével erősítik, az ajkakat pedig pirossal festik, de csak a legritkább esetben van az alsó és felső ajak is színezve. Gyakoribb, hogy csak az egyik, például a felsőajak, az alsóra pedig csak egy félkörívet rajzolnak, mert így virág formájú lesz a szájuk.
A hajukat profi hajmesterek készítik el, egy nagyon fájdalmas és hosszadalmas procedúra során. Ekkor viaszt fésülnek a hajba, hogy az fényes és formázható legyen. A maikók speciális kontyot hordanak, mely úgy néz ki, mint egy kettévágott barack, középen piros szín szalag bukkan elő, így utalnak a tanoncok lassan érő barackjára (mizuage). Azonban nem járnak minden nap hajformázókhoz, egy-egy frizurát gyakran hetekig, hónapokig is viselnek. Hogy ezt megtehessék, egy makura nevű eszközt használtak párna helyett, mely a nyakukat támasztotta alá. Hogy megtanuljanak mozdulatlanul aludni, kezdetben a fej köré rizst szórtak a földre, így, ha a gésa lefordult álmában, a haja telement rizzsel és újra mehetett frizurát csináltatni, ami fájdalmas és költséges is volt. A kontyokba különböző díszeket tettek, tovább emelve az összhatás szépségét.

A gésák mindig kimonót viselnek. Egy kimonót évekig tart elkészíteni, a festés, illetve a bonyolult hímzés miatt, és hihetetlenül sokba kerül, ezért a gésáknak gyakran nincsenek saját darabjaik, hanem az okija tulajdonában lévőket viselik. Ez egyébként egyfajta mutató is volt, ugyanis egy sikeres gésa egy kimonót csak egyszer vett fel. A kimonóhoz tartozik az obi, egy hosszú és nehéz öv, amelyet hagyományosan hátul kötöttek meg, többféle csomózási technikával. Az ősi mesterséget űző hölgyeknél a csomó elöl volt, hogy könnyebb legyen visszakötni, azonban a gésák hátul hordták. Az obi is hasonlóan kidolgozott, gazdagon hímzett darab volt, mint a kimonó, és általában összhangban is állt vele. Az obi mindig világosabb, élénkebb, mint a kimonó, hogy egyensúlyt teremtsen. A kimonó az események és évszakok tükrében is változott, télen például bélelt darabokat hordtak. A lábukon bent zórit, egy szandálhoz hasonló lábbelit viselnek, kint pedig a tabit. Ha rossz az idő, akkor a geta nevű magasított facipőt viselték.