Mindenki hallotta már azt a szót, hogy gésa, ám azt, hogy mit is takar ez a kifejezés, már sokkal kevesebben tudják. Épp ezért ebben a cikkben a keleti világ eme titokzatos eleméről lesz szó, a gésák történelméről, hagyományairól, hogy pontosan kik is voltak ők. Ideje leszámolni a tévhitekkel azzal kapcsolatban, hogy milyen munkát is végeztek, milyen körülmények között tették, és kik vehették igénybe az általuk nyújtott szolgáltatásokat.
Mi is az a gésa?
Sajnos a nyugati kultúrákban gyakran a gésa szót a fizetett nők szinonimájaként használják, pedig ez meglehetősen távol áll az igazságtól. Valóban az ősi szakmából alakultak ki a gésák még a XVII. század során, azonban a két mesterség merőben eltérő. A gésák valójában szórakoztató művészek voltak, hosszú éveket töltöttek azzal, hogy zenei, tánc- és társalkodási képességeiket magas szintűre fejlesszék. Egy gésa nem mutat sokat magából, célja nem a testének áruba bocsátása, hanem a vendégek számára a szépség és a művészetek megtestesítése. Nem csak, hogy nem kereskedtek testi örömökkel, törvény tiltotta nekik, kizárólag szórakoztatásra kaptak engedélyt. Az, hogy a nyugati világban mégis örömet szerző lányokkal azonosítják őket, főleg annak köszönhető, hogy a második világháborút követően megnyíltak a titokzatos keleti negyedek a nyugati – elsősorban katonák – emberek előtt, akik bele akartak merülni a számukra egzotikus világba. Kereslet tehát volt a gésákra, azonban a háborút követően a valódi, képzett gésák száma nagyon megcsappant. Így aztán egyre több ősi szakmát űző hölgy bújt kimonóba és hirdette magát, mint gésa, a nyugati férfiak pedig, akik gésákkal szerettek volna együtt lenni, azonosították is őket a gésákkal, majd tapasztalataikat otthon elmesélték. Így váltak a magasan képzett szórakoztató művészek a köztudatba egyszerű erkölcstelenséget árusító nőkké.
A gésák történelme
Eredetük nem nyúlik annyira régre vissza, mint azt elsőre gondolná az ember. A XVI. században Kiotóban kijelöltek egy szórakoztató negyedet, itt művészek és éjszakai pillangók biztosították a luxusszínvonalú mulatozást. Elég sokáig a művészek férfiak voltak, őket illették a gésa szóval, a női gésák csak később jöttek. Ekkoriban egy örömöt biztosító lány szolgálatait igénybe venni csak a leggazdagabbak tudták, így aztán lassan kialakultak olyan teaházak, melyek hasonló lehetőségeket kínáltak, de megfizethetőbb áron. Ezekben a teaházakban kezdtek feltűnni azok a nők, akik a tánctudásukat, zene műveltségüket nagyon magas szintre fejlesztették, kezdetben odorikó volt a nevük, majd később már őket nevezték gésának. Az 1700-as évek elejére aztán a férfiak teljesen kikoptak a szakmából, innentől kezdve már csak nők váltak gésává. Ekkorra az állam már törvényekkel szabályozta, védte ezt a világot, így jöttek létre a hanamacsik, a gésa negyedek. Gyakran előfordult, hogy a szegény családok eladták a lányaikat egy-egy hanamacsi teaházának, hogy gésa váljon belőlük, aztán a huszadik század második felében már kizárólag önként választhatta magának egy nő ezt az életet.
A következő oldalon arról olvashatsz, hogyan válhatott egy lányból gésa!
