„Mindenki, akivel találkozol, egy olyan csatát vív, amiről Te semmit sem tudsz. Légy kedves. Mindig!” – Jared Padalecki
Ez az idézet jutott eszembe tegnap, mikor a reggeli forgatagban próbáltam elevickélni a munkahelyemre és a körülöttem nyüzsgő idegeneket figyeltem. Idegeneket, akikkel te is találkozol nap, mint nap, mikor kilépsz a lakásod ajtaján és elhagyod a jól megszokott környezeted.Sokan vannak és mindenhol, nekik Te is idegen vagy. És ez sok embernek nemtörődömségre adhat okot. Hiszen vannak olyanok, akik ellökik a mellettük haladó embert, hogy elérjék a járművet.
Akadnak olyanok is, akik idegességükben negatív jelzőkkel illetik az előttük járó személyt, személyeket, mert szerintük az túl lassan halad.Bizony olyan emberek is akadnak, akik becsukják a jármű ajtaját mielőtt mindenki feltudna szállni. Járnak köztünk olyanok is, akik csak nézik azt, ha valaki elejtett valamit és azt próbálja összeszedni.
Valaki az egyik, valaki a másik csoportba tartozik
Persze találunk ellenpéldát is szerencsére. Vannak olyanok, akik inkább lekésik a járatukat, de felsegítik a mellettük ellökött embert, és szerencsére olyanok is akadnak, akik maguk elé engedik a mögöttük idegeskedőket. Dolgoznak olyanok, akik megvárják, hogy az utolsó személy is feltudjon szállni, mielőtt becsuknák az ajtókat, és élnek köztünk olyanok is, akik segítenek összeszedni az elejtett tárgyakat.
Mindenki tartozik valamelyik csoportba, ki egyikbe, ki másikba. Ez akár naponta is változhat. De egyik csoportba való tartozás sem jelent rosszat, hiszen ez nem a lényünk egészéről alkotott kép, csak annak egy része, melyet pillanatnyi hangulatunk ural.Ezért arra kérlek téged, ki ezt a rövidke írást olvasod, hogy holnap, mikor újból kilépsz a lakásod ajtaján és elhagyod a jól megszokott otthoni környezeted, mikor megannyi idegennel fogsz találkozni, légy kedves-még akkor is ha bántanak-, mosolyogj, még akkor is ha nehéz.
Mindenkinek meg kell adni az esélyt
Mert minden arc, amire ránézel, minden szempár, amibe belenézel és minden száj, ami esetleg a rólad szóló negatív megjegyzéseket formálja, a saját történetét meséli neked. Mindenkinek fáj valami, mindenkinek hiányzik valaki, és mindenkinek van oka valamiért idegeskednie, szomorúnak lennie. Ugyanekkor mindenkinek van oka valamiért mosolyogni is, és ez szüli a türelmet, a kedves gesztusokat.
Nem ismerjük a másik ember fájdalmát, érzéseit, gondolatát, így hát, ha egy mosollyal is, de segíthetünk egymásnak és magunknak, mért ne tennénk? Mosolyogjunk, ha tudunk, és legyünk kedvesek, mindig kedvesek!
