Sok gyerek küzd tanulási nehézségekkel – akár már az iskola első éveitől. Van, akinél képességbeli problémák állnak a háttérben, sokaknál viszont inkább lelki eredetű a baj. Hogyan lehet ezt vajon orvosolni?
Vannak különbségek, melyek alapján világosan szétválasztható két csoport: az egyik az, amelyikben azok a gyerekek vannak, akik valóban tanulási nehézségekkel küzdenek, a másik pedig az, amelyben olyan gyerekek vannak, akik csupán csak nem akarnak tanulni, mert nem elég motiváltak. A viszont nyilvánvalóan az lenne, hogy még időben tudatosuljon a szülőkben a probléma, a probléma forrása, és képesek legyenek megtenni azokat a lépéseket, melyek szükségesek a gyermek fejlesztése és motivációja visszaszerzése érdekében.
A tanulási nehézségekkel küzdő gyermekek az őket ért nehézségek, kudarcok hatására könnyen elvesztik a tanulás iránti elkötelezettségüket, és ez bizony rövid időn belül oda vezet, hogy az iskola és az ezzel járó minden kötöttség. A dolog rákfenéje voltaképpen az, hogy sok ilyen kisgyerek nem is képes olyan módon tanulni, mint egy átlagos képességű gyermek. Ez persze nem azt jelenti, hogy ők nem jó képességűek, hanem csupán azt, hogy az ő képességeik más módon nyilvánulnak meg. Sok szempontból intelligensek és okosak, ám készségeik egy része fejlesztésre szorul.
Mikor gyanakodjunk, hogy a gyermekünknek tanulási nehézségei vannak?
A szülőkben sokszor az a gondolat van, hogy ha a gyermekének erősebb akarata lenne, képes lenne a tanulásra, ő azonban bele sem kezd a feladatokba, hanem eleve visszautasítja azokat. Azt is gondolhatják a szülők, hogy ha a gyermeknek több kitartása és nagyobb koncentrációs képessége lenne, akkor minden bizonnyal hamarabb megtanulná az adott leckét.
Magyarra fordítva ezt azt eredményezi, hogy a valóságban telis-tele vagyunk elvárásokkal már az egészen kicsik felé is (igen, akár már óvodás kortól), és sziklaszilárdan ragaszkodunk a fejünkben élő képhez, amit a gyerekünkről kialakítottunk, mintegy sutyiban. Igen, így, mert bizony sokszor van, hogy őt meg sem kérdezzük, szeretne-e xy sportot űzni, néptáncolni, vagy bármilyen más különórás elfoglaltságot magának, hanem egyszerűen csak beíratjuk, aztán persze hőzöngünk, mikor menet közben derül ki, hogy a fiunk vagy lányunk szerint mégsem akkora buli a sakk szakkör.
És voltaképpen nem történt semmi, csak kiderült, hogy az nem az ő útja, hanem esetleg valaki másé, vagy rossz esetben a miénk.
Amiatt, hogy a gyermek nem képes egy pár dologra tanulás szempontjából, még nem jelenti azt automatikusan, hogy nem elég eszes. A tanulási nehézségekkel küzdő gyermek más módon érzékeli a világot, és másként értelmezi a körülötte lévő dolgokat is.
Mit tehet a szülő, ha a gyermekénél tanulási nehézségek jelei mutatkoznak?
- megteremti a gyermek biztonságát, stabilitását
- alaposan utána néz, hogy mi lehet a gyerek problémáinak a valódi oka, és a lehető legtöbbet megtudja a témáról, valamint a lehetséges segítségnyújtás lehetőségeiről
A tanulási nehézséggel küzdő gyerekeknek időről időre nehézségei támadnak a közösségbe való beilleszkedés terén, illetve a továbbtanulást illetően. Ilyenkor bátorítani kell, és kiállni mellett, ám arra is figyelni kell, hogy ne végezzük el a gyerek helyett az ő feladatait. Ha ugyanis mégis megtesszük, a gyerekben egyre mélyebb szinten tudatosul, hogy az adott problémának előnyei is vannak (fokozottabb figyelem a szülő részéről, felmentések), és akár tudat alatt is, de ki fogja ezt használni, ami hosszútávon semmiképpen sem válik majd az előnyére.
Az elsődleges támogató és motiváló szerep mindig a szülőé, és ezt mindig szem előtt kell tartani.
Ha valamiért felmerül bennünk, hogy gond lehet a gyerekkel, konzultáljunk az osztályfőnökkel vagy az iskolapszichológussal, hogy mit lehet tenni az ügy érdekében, hogy gyermekünk minél hamarabb rendbe jöjjön lelkileg.
