Miért alakul ki a hiszti és hogyan kezeljük?
Az egyre nagyobb gyerkőcök szépen lassan megtapasztalják, hogy nem mindenhatóak, az akaratuk korlátokba ütközik és ez óriási frusztrációt okoz a lelkükben. Mindezt tetézi, hogy felismerik azt, hogy az őket körülvevő emberek, még az anyukájuk is teljesen különböző személyek, külön akarattal és bizony néha jelentős hangulatingadozásokkal.
A gyerekek „működése” nem sokban különbözik a felnőttekétől: pánik állapotban ösztönösen reagálnak, mert nem tudják legyőzni felismeréseiket, félelmeiket, lelki problémáikat és ez nagyon fáj nekik. Nem megoldás, ha szidjuk őket, mert ezekben az időszakokban kell megszerezniük azokat az ismereteket magukról, másokról és környezetükről, melyek egész életükben végig fogják kísérni és melyekből építkezni tudnak majd. Ha kimarad a hiszti szakasza, vagy nem velünk éli azt meg, akkor nehezebb dolgunk lesz vele kisgyerekkorban és kiskamasz, kamasz korában.
A pszichológia szerint nagyon fontos, hogy ebben az időszakban sok olyan pozitív élményből, emlékből táplálkozhasson a gyerek, amit felidézve meg tudja nyugtatni saját magát. Minél több kellemes élménye van, annál könnyebb lesz neki a nehéz helyzetekben felidézni azokat, hogy megteremthesse magának a lelki biztonságot.
Minél több dolgot megtanítunk nekik ezen idő alatt, annál hamarabb fogja legyőzni a saját frusztrációit, mint: idő, távolságok, szabályok, kötelességek.
A hiszti erősen próbára teszi a felnőttek türelmét. Én személy szerint mindig elbizonytalanodtam, hogy jól csinálok e mindent vele kapcsolatban, rá haragszom vagy valójában magamra vagyok dühös, amikor lekiabálom a haját egy-egy ilyen alkalommal. Pedig a türelem nagyon fontos, mint a biztonságot nyújtó ölelés is. Sőt, a csend az üvöltés helyett, a leghatékonyabb fegyver, amit egy szülő a kezében tarthat. Az utcán visítva fetrengő gyereket sokkal hamarabb lefegyverzi a fenyegetések, és üvöltés helyett a nyugodt reakció. Van olyan, amikor érdemes két lépéssel tovább haladni és hagyni, hogy elmúljon a vihar. Mindezt persze látótávolságon belül, szemünket titokban a gyermeken tartva.
Amit ilyenkor elsősorban meg kell tanítani a gyerekekkel: hogyan tudja kezelni az érzelmeit, hogy tud rajtuk uralkodni és miként lehet megfékezni az indulatot. Nem célravezető tehát, ha pont szülőként kezeljük indulatosan megnyilvánulásának bármilyen formáját, mert akkor olyan mintát mutatunk neki, amit ő is alkalmazni fog hasonló helyzetekben.
Biztos gyógyír nincs, de adott helyzetben vannak célravezető technikák, amivel idővel csökkenthető a hiszti szám és minőség is.
Hogyan kezeljük a helyeztet?
- csökkentsük a frusztrációs lehetőségek számát. (Pl. kerüljük a játékboltokat, ha nem tudunk most vásárolni vagy ha sietünk haza, akkor válasszunk olyan útvonalat, ami nem a játszótér mellett megy el stb.)
- tegyük biztonságossá a lakást, hogy minél kevesebbet kelljen tiltani
- Jó, ha van nálunk mindig valamilyen játék, amivel el lehet terelni a gyerek figyelmét
- ne hagyjuk magunkat belerángatni a hisztibe, hagyjuk, hogy a gyerek kitombolja magát
- minden esetben legyünk határozottak, magabiztosak és eltökéltek, mert ha érzi a gyerek rajtunk a megingást, akkor az azt az üzenetet közvetíti számára, hogy eredményes a viselkedése
A helytelen bánásmódnak nagyon durva következményei lehetnek. Ami beválik az egyik gyereknél, az nem biztos, hogy a másiknál is hatásos. Ha megpróbáljuk megérteni, hogy mi zajlik a gyerekben, akkor mindig könnyebb rálelni a megoldásra is. Egy édesanya sokszor ösztönösen tudja, hogy mit kell csinálni a gyerekkel, amikor pedig nem válik be semmi, akkor marad az ötletelés, gyakorlás, megfigyelés.
A legjobb megoldás a hisztis helyzetek kezelésében, ha a gyereket a felügyeletünk alatt tartjuk, hagyjuk érvényesülni, de konzekvensen meghúzzuk a határokat. Arra kell odafigyeljünk, hogy ne legyen alkalma begyakorolni a hiszti művészetét, mert a kis fejecskéjében ez, akkor, abban szent pillanatban elraktározódik, mint megoldás „egy fontos helyzetre”.
