Nem mindenkinek ugyan olyan a szülés és az ezt követő időszak. Mindenkinek lehet kicsit könnyebb, vagy lehet nezebb. Mindenki másképp éli meg ezeket a helyzeteket az életben. Hoztunk egy szívbemarkoló nyílt levelet:
“ Szorongok tehát vagyok,
Annyi könyvet és magazint olvastam arról, hogy az élet legjobb dolga a gyermekvállalás, ennél nagyobb öröm mikor együtt vagytok szülés után nincs is. Én elhittem és már annyira vártam ezt az időszakot. Most itt ülök…és nem tudom, hogy mit kezdjek magammal, vele, velünk és félek. Hol van az a rózsaszín köd amiről mindenki beszélt? Nem erre számítottam, nekem nem ezt ígérték! Talán nem kellett volna annyit olvasni előtte, hisz akkor nincsenek elvárások. Nem szabadott volna előtte annyi képet böngészni a neten, hiszen valószínűleg azoknak a fele sem igaz. Csinos lányok szülés után, csodaszép friss hajjal, szép sminkkel az arcukon és a tökéletes apuka mellette. Nekem ezekből egyik sincs épp jelen. A hasam szülés után is 3 hónappal nagyobb mint valaha volt, a hajamat egy hete nem mostam meg, sminkelni akkor se sminkelnék, ha lenne időm mert hamar lesírnám és a férjem sincs itthon csak néha. Most Liza éppen alszik. Én az előbb megnéztem magam a tükörben. Csíkok, csíkok mindenhol. Csíkok amikben gyönyörködnöm kéne, hogy is ne lennének ezek gyönyörű csíkok amik életet adtak egy embernek. Az én gyönyörű szép Lizámnak. De ezek a csíkok amik az én életemet megváltoztatták. Amiért nem merek többet felvenni szoknyát és bikinik. Amit rejtegetni fogok. De a hajam sem olyan amilyen volt. Kócos és napok óta csak egy hajgumi tartja egyben. Mivel egyedül vagyunk mi csajok itthon, így nincs egy olyan órám amit erre tudnék szánni...vagy ha van akkor lehet, hogy én is elalszom ülve. Bele sem merek gondolni, hogy a férjem mit gondolhat mostanában rólam. Tetszem vajon így is neki? Annyit mondogatta nekem mindig, hogy én vagyok a legdögösebb kisasszony, de nem hiszem, hogy ezt a testet lehetne dögösnek hívni. Akkoriban elhittem én is, tetszettem magamnak, szerettem magam. Nekem ez nem tetszik és nem tudom, hogy valaha képes leszek megszeretni magamat így is. Mivel pilóta keveset van itthon, de olyankor mindig igyekszem legalább a csinosabb itthoni ruhámban lenni. Talán velem van a baj? Annyi anyukával találkozom akik olyan fittek és szépek mindig. Sugárzik belőlük az energia a jókedv és az, hogy mennyire élvezik minden pillanatát a szülés utáni időszaknak. Mikor van idejük élvezni? Szoptatás, mosás, vasalás, szoptatás, fertőtlenítés, főzés, takarítás, szoptatás, altatás, ringatás, nyugtatás...van itt minden, de idő főleg én idő nincs. Nem tudok még mosdóba sem elmenni anélkül, hogy ne arra legyek teljesen kiélezve, hogy Liza épp fel nem ébred...mert ugye csak ilyenkor megyek el, mikor ő alszik. Ő elég sírós kislány, én meg elég sírós nagylány lettem. Az a helyzet, hogy nehéz, nagyon nehéz. Nem olyan anyuka lettem mint amilyen illúziókat kergettem. Nem az a fajta jó anyuka vagyok amiről álmodoztam. Én igyekszem, próbálkozom és megteszek mindent. De kimerülök, gyenge vagyok és be kell vallanom...ez nagyon nehéz. Nem erre számítottam, a képek, a magazinok nem ezt ígérték. Minden anyukának elismerésem. Azoknak az anyukáknak akik mindig csinosak, akiknek mindig szép a hajuk és a sminkjük minden elimserésem. Mert én nekem ez még nem megy. De egyszer menni fog, mert én is szeretek szép lenni. És minden elismerésem a kócos és sírós anyukáknak! Mert nekik, nekünk ez most nagyon nehéz és erre csak egy anyuka képes! Minden elismerésem minden anyukának. “
