Amikor két-három éves lesz egy kisgyerek, és már kialakult benne a tudat, hogy mi az övé, és mi másé, bizony szinte mindenkivel előfordul, hogy irigykedni kezd a másikra. Mert az övé zöldebb, nagyobb, kerekebb, akármilyenebb. Nincs is ezzel gond, amíg nem nő még egy kicsit, és nem arra megyünk haza, hogy kipakolva a mosáshoz előkészített ruhákat, ez-az-amaz kipotyog a srácok zsebeiből. Mert elcsórni elcsórták, csak aztán el is felejtették… Vajon ez már kellő okot szolgáltat ahhoz, hogy aggódjunk?
A zsebtolvajok jellegzetes alakjai a bûnözõi körnek. Amikor hagyományos zsebtolvajokról beszélünk, akkor majdnem minden embernek a tolvajvilág "úriemberei " jutnak eszébe. Nem véletlenül, hiszen az igazi zsebtolvaj sohasem alkalmaz semmiféle erõszakot a kiszemelt dolog ellopása érdekében. Az elnevezés valójában kétfajta elkövetõt takar.
Az egyik a valódi zsebes, aki kifinomult ujjaival dolgozik, míg a másik a zsebmetszõ, aki különbözõ metszõ-, vágóeszközt vesz igénybe. A valódi zsebtolvaj hosszú idõk kitartó munkájával fejleszti kézügyességét arra a szintre, hogy észrevétlenül bele tudjon nyúlni a táskák, illetve a kabátok zsebeibe, és onnan az értékeket eltulajdonítsa.
Mivel a gyerekek még véletlenül sem ezen a szinten vannak, többnyire csak némi önzés vagy irigység áll a történet hátterében, ami kicsiként normális, nem biztos, hogy rosszat teszünk nekik azzal, ha elmesélünk nekik pár tolvajos mesét (vagy akár a fentieket). Ugyanis amilyen fogékonyak kicsiként a rosszaságra, úgy a jóra is, és egy tolvajlásról szóló történet igazán tanulságos lehet számukra.
Leggyakoribb általában sajnos a kézügyességgel elkövetett lopás, amikor is a tolvaj többnyire a kézben tartott vagy a földre helyezett táskából vagy ruházatból veszi ki a kiszemelt tárgyat. Van persze olyan elkövetõ is, aki a figyelmünket tereli el. Ilyenkor pedig már a társak is “befigyelnek” a sztoriban. Vagyis a ‘fedezõ’ a sértett mellett eltakarja a tolvaj kezét, valamint zsebeit. A ‘jelzõ’, akinek feladata, hogy kiszûrje a tömegbõl azokat, akik figyelik õket, és végül az ‘értékmentõ’, aki a lopást követõen a helyszínrõl eltünteti a lopott tárgyakat.
A zsebesek ellen senki sincs biztosítva – ezt gondolom, nem volt nehéz kitalálni. Bárki, bármikor áldozatává válhat a megszervezett akcióiknak. Ellenben tehetünk azért, hogy biztonságosabban tároljuk magunknál értékeinket.·
A pénztárcát ellenõrizhetõ, biztos helyre tegyük (pl. kabát belsõ zsebe, vagy zárt táska – viszonylag biztonságos tárolási helyek a ruházat alatt nyakba akasztott, vagy elõl hordott táskák). Forgalmas helyen - lehetõség szerint - nézzünk körül, és ha hosszabb idõn keresztül gyanúsan viselkedõ személyt látunk magunk mellett vagy a környékünkön, tekintsük azt figyelmeztetésnek.
Hisz jobb félni, mint megijedni, nem igaz?
