Az egyik legmegalázóbb érzés a világon, amikor megcsal a párunk. Egyesek egyáltalán nem képesek megbocsátani, mások megpróbálnak, de a becsapottság érzése már végleg megmérgezte a kapcsolatukat, megint mások képesek tiszta fejezetet nyitni és továbblépni. De mi vezet odáig, hogy az egyik fél félre lépjen? És vajon el lehet-e nézni a másiknak ezt a kicsit sem apó botlást? Erre próbálok fényt deríteni a különböző indítékokat vizsgálva.
Egyszeri botlás
Ez tulajdonképpen a megcsalás legenyhébb formája, aminek számos dolog állhat a hátterében. Ilyen például, ha az adott illető – lehet férfi, vagy nő egyaránt – hosszú ideje el van hanyagolva, semminek van nézve. Ez lehet azért, mert született egy gyerek, aki minden figyelmet és energiát kisajátít, vagy épp, mert a másik fél olyan életszakaszban van, amikor nem tud annyit beletenni a kapcsolatba, mint amennyit a másik igényelne. Félreértés ne essék, egy pillanatig sem gondolom etikusnak, hogy azért, mert született egy baba és anya minden szabad percében vele foglalkozik, már indokolt lenne, hogy apa félremegy, mert nem az, de meg lehet érteni. Az egyszeri botlás is piszkosul fáj, és akinek kellően erős a jelleme, nem valószínű, hogy képes megbocsátani, hiszen aki egyszer megtette, simán megteheti még egyszer. Ugyanakkor arra is van példa, hogy az egyik fél egyszer belebonyolódott egy ilyen kalandba, de valóban, mélységesen megbánta, és egy életre szóló leckét tanult. Ebben az esetben el lehet gondolkodni azon, hogy a pár tovább lép a dolgon és folytatja.
Kaland
Bizony vannak olyan személyek – hangsúlyozom, férfiak és nők egyaránt –, akiknek a kaland számít, az izgalom, az újdonság varázsa. Egy ilyen embernél egyáltalán nem kell azon csodálkozni, ha félrelép, sőt, számítani kell arra, hogy újra és újra meg fogja ezt tenni. Igazán még hibáztatni sem lehet őket, hiszen ilyen a jellemük, azonban, ha egy kapcsolatban folytatják ezt az életmódot, akkor ott nincs helye megbocsátásnak, sokkal inkább a kezükbe kell adni a kilincset, aztán hadd kalandozzanak, amerre akarnak. Ugyanis minden alkalommal elő fogják adni, hogy mennyire megbánták a történteket, mekkorát hibáztak, és tulajdonképpen csak a párjukat szeretik, de nem sokkal később jön az újabb botlás, és az egész kezdődik elölről. Márpedig, ha valakinek van csak egy kevéske tartása is, az nem fogja hagyni, hogy állandóan palira vegyék.
Jellemhiba
Hát igen, ezen sajnos nem nagyon lehet javítani, és nem érdemes próbálkozni a megváltoztatással sem. Vannak olyan emberek, akik egyszerűen ilyen jellemhibával születnek. Nincsenek elveik, legalábbis nem ezen a téren, nem érzékelik, hogy ezzel a viselkedéssel mennyire megbántanak másokat. Ők azért vannak kapcsolatban, mert piszkosul kényelmes, ha van egy cseléd, aki mos, főz, takarít, esténként leápol, de hát az a cseléd nagyon gyorsan lesz unalmas, meg különben is, neki jár az, hogy amit megkíván, azt megkapja. Nagyon hamar fel lehet ismerni az ilyen jellemhibát, és ajánlatos nem leállni vele, mert csak tönkretesz (nem beszélve arról, hogy ki tudja, kivel-mivel állt le, és annak milyen nyavalyáit szedte össze, amit aztán nagy büszkén hazahoz...pfuj).
A következő oldalon további opciók várnak!
