Ha fiunk van, ha lányunk, bizony már egészen kicsi korban felmerülhet a fenti kérdés. Minden kis lurkónak elnyeri valami a tetszését: hercegnő, orvos, űrhajós, híresség, vagy például tűzoltó. Sorozatunkban most azokat a - gyerekek körében is - kedvelt foglalkozásokat vesszük sorra, amelyek valóban azok is, és amelyek megvalósíthatóak a jövőben.
Orvos!
Vonzó foglalkozás, és a miértekre is könnyű választ adni. Hiszen ha valaki orvos, akkor segíthet másoknak, akik betegek, vagy megsérültek egy balesetben, ők pedig örülni fognak, hogy jó kezekbe kerültek.
Már egészen piciként, az óvodában elkezdenek a gyerekek orvososdit játszani: meghallgatják egymás szívét, megvizsgálják a hasukat, bekötözik a képletesen eltört lábat. Igényük van arra, hogy másoknak segíthessenek, és ezt, ha felnőnek, és ezt a hivatást választják, sikeresen kamatoztathatják majd. Arról persze még nem szól a fáma, hogy milyen keveset is keres itthon egy általános orvos, egy belgyógyász vagy bármilyen orvos, aki közintézményben helyezkedik el. De ezt a kicsiknek nem kell tudni, nem fontos még, hisz mire odajutnak, hogy valóban odakerüljön a ’Dr.’ a nevük elé, még rengeteg minden változhat.
Ha valaki olyan munkát végez, amit megbecsülnek, amiért felnéznek rá, az örömmel tölti el az embert, hogy ha már tanult, akkor nem volt hiábavaló, ugyanis szükség van a tudására. Sokszor láthatjuk filmekben is, hogy egy társaságban valaki rosszul lesz, és szerencsére pont van egy orvos is köztük, aki azonnal tud segíteni – még a mentők kiérkezése előtt. A gyerekek még nem nagyon szembesülhetnek ilyen példákkal, azt viszont jó, ha már kicsiként megtanulják, hogy az éremnek mindig két oldala van. Jelen esetben ezt úgy kell érteni, hogy más gyerekként félni az orvosoktól, mert minden bizonnyal fájdalmas lesz az akármilyen vizsgálat, és más belülről nézni ezt a rendszert. Igen, lehet, hogy fáj időnként, viszont ha ő (a gyerek) majd érteni fog ehhez, és meglesz a kellő tudása már, akkor tudni fogja, hogy azért lesz ott, hogy a legjobb tudása szerint segítsen elmulasztani a fájdalmat.
Az orvossá váláshoz azonban rögös út vezet, és bizony ide is kell ám az elhivatottság, hogy a sok-sok egyetemi-medikusi-rezidensi évet sikeresen abszolválják, és végül szakorvossá válhassanak egy adott területen. Rengeteg energiát kell fektetni a tanulásba, a gyakorlatokba, az ügyeletekbe, elengedhetetlen, hogy mindig naprakész tudással fogadják a betegeket, hiszen itt egy-egy rossz döntésen életek múlhatnak. Ez az a szakma, ahol nem lehet tévedni. Vagyis lehet, de az bizony emberek életébe kerülhet. És ezt is fel kell majd tudni dolgozni a leendő doktoroknak, hogy van, amikor már semmi sem segíthet, és a tudomány széttárja a karját, mert sajnos nincs tovább.
Ha tehát valakinek a kislánya vagy a kisfia orvosnak készül, mert valami már most, kicsiként megfogta a szakmában, próbáljuk meg a legjobb környezetet biztosítani neki. Vagyis ha például van orvos ismerős a családban, akkor leülni vele beszélgetni arról, hogy hogyan is érdemes nekikezdeni mindennek, milyen tanácsokat érdemes megfogadni a kis doktorpalántának.
