A mamám az egyik legbölcsebb és legcsodálatosabb nő a világon. Elmesélem mindazt, amit tőle tanultam, és a mai napig igyekszem megfogadni ezeket!
A nagymamám egy igazi példakép számomra, hiszen amellett, hogy egyedül nevelte fel anyukámat, gondoskodott rólam és a testvéremről is, háztartást vezetett, keményen dolgozott akár négy műszakban is. A legtöbb nagymamának ez teszi ki az életét, a családjukra tesznek fel mindent, én azonban úgy gondolom, hogy az én nagyim egy igazi hős, hiszen a mai napig erején felül teljesít, és rengeteg dolgot tanultam tőle az életről. Ha ő nem ilyen lenne, valószínűleg én is egy teljesen más ember lennék, és nagyon hálás vagyok azért, hogy ennyire hasonlítok rá. A következőkben elmondom nektek azt az 5 bölcsességet, amit a mama tanított nekem. Ezeket akkor még nem igazán értettem, felnőtt fejjel azonban igyekszem megfogadni őket.
Ne függj egyetlen férfitól sem!
Kislányként még nem igazán értettem ezt, de talán még most sem teljesen. Szerencsére nem egy olyan értékrendben nőttem fel, ahol azt tanították nekem, hogy találj egy gazdag férjet, aki eltart, és sem lesz semmi gondod az életben. Anya is és a mama is elvált asszonyok, így sohasem láttam azt, hogy egy férfi irányította volna őket, anyagilag vagy érzelmileg függtek volna valakitől. Mindig azt érzem, hogy sohasem tudnék úgy élni, hogy más pénzét költsem, én akarok sikeres lenni, én szeretném megteremteni magamnak azt, amire szükségem van. Vicces hallani azt, amikor az egyik kereskedelmi csatornán azon versengenek a hölgyek, hogy mennyit költöttek ruhára, cipőre egy vásárlás alkalmával, természetesen a férjük pénzéből. És nekik vannak gyerekeik, akik ezt látják, ebben nőnek fel, és ezt érzik normálisnak…
Addig mutasd ki a szeretetedet, amíg még lehet!
Ez a legnagyobb igazság, amit valaha hallottam. Sokszor hajlamosak vagyunk arra, hogy természetesnek vegyük a másikat, hogy mindig ott lesz mellettünk. Pedig az élet gyakran messzire sodor minket egymástól vagy a legfájóbb az, ha örökre elveszítünk valakit. Sohasem lehet elégszer elmondani a szeretteinknek, hogy mennyire jó, hogy mellettünk vannak, és nem lehet megköszönni azt a törődést, amit az irányunkba mutatnak. Bár messze élek a családomtól, nem telik el olyan nap, hogy ne beszélnék velük telefonon, már el sem tudnám úgy képzelni az életemet, hogy az esti kis telefonálások ne lennének…
Soha ne feküdj le haraggal!
Ez az, amit minden egyes nap betartok! Ha valaki megbántott vagy én bántottam meg az illetőt, addig nem vagyok képes lefeküdni, elaludni, amíg meg nem beszéltem ezt vele. Sohasem lehet tudni, hogy mit hoz a holnap, így nem szabad apróságokon rágódni, nem szabad haraggal a szívünkben élni!
Úgy bánj másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak!
Ugye te sem vagy az a típus, aki nem köszön a boltban az eladóknak? Ugye kedves vagy a kollégáiddal? Ugye átadod a helyedet a buszon az időseknek? Néhány kis apróság, amivel megkönnyítheted vagy megszépítheted az embertársaid napját! Gondolj bele, hogy az eladók a boltban rengeteget dolgoznak a vásárlókért, akik rendszerint ne képesek egy köszönést sem elejteni feléjük. Ha csak egy kicsit kedves vagy velük, azzal az egész napjukat feldobhatod!
Amit megtanulsz, azt senki sem veheti el tőled!
Talán ez az a mondat, amit tinédzser koromban a legtöbbször hallottam a mamától. Akkor még semmi értelmét sem láttam vagy legalábbis nem törődtem vele. Most azonban már tudom, hogy a lehető legnagyobb hibát követtem el, és ha visszaforgathatnám az időt, már máshogy állnék az iskolához, jobban figyelnék, többet tanulnék, hiszen ez az egy, amit tényleg sohasem vehetnek el tőled. Talán ez vezetett ahhoz, hogy most újra az iskolapadba kerültem…
Ha elolvastad ezt a cikket, hivd fel a nagymamádat, mondd el neki, hogy mennyire szereted, és köszönd meg neki mindazt, amit tett érted. Mutasd ki neki, hogy mennyire hálás vagy a törődéséért, amíg még megteheted.
