Magyarországon – mint tudjuk – van nemzeti alaptanterv. Ez a hollandoknál nem létezik. Sőt, a tankönyveknek és a programoknak sincsen központi akkreditációja. Az általános iskolákban ismeretlen fogalom a házi feladat, az órarend, az ebédidőben az ebédlőbe vonulás, a rendszeres és poroszos módszerek alapján történő számonkérés, valamint alkalomadtán a kötelező ünneplő viselet. Jogos lehet a kérdés, hogy akkor mégis mi az, ami van? Most megtudhatod te is!
Iskolai autonómia
A holland oktatási rendszer világviszonylatban tekintve is sokkalta rugalmasabb, mint máshol, illetve igyekszik hamar reagálni a társadalmi igényekre, a szülők felől érkező változó elvárásokra. Tantervet, mint olyat csak és kizárólag az alap és az alsó középfokú oktatásra vonatkozóan dolgoznak ki, a felső középfokon abszolút a kimeneti szabályozás az, ami érvényes. Ez azt jelenti, hogy csupán a vizsgakövetelményeket fogalmazzák meg. Ezeket újra meg újra felülvizsgálják, és ilyen módon frissen tartják az egész rendszert.
Az általános iskolában és az alsó középiskolában így az alapvető fejlesztési célok az irányadók, vagyis hogy mit kell a diákoknak mindenképpen megtanulniuk ahhoz, hogy jól teljesítsenek. Ennek a módszere viszont teljes mértékben relatív, nem szólnak bele úm. mindenbe a tanárok, hogy a gyerekek mit és hogy csináljanak. Vagyis nem írják elő a tanítási és tanulási tevékenységeket, a tananyagot, és ezáltal az iskolák nagy szabadságot kapnak az önállóan történő megvalósításban.
A tananyagok előállítása, terjesztése és árusítása kereskedelmi tevékenységnek minősül a tulipánok országában, a megvásárolt tananyagok pedig az adott iskola tulajdonát képezik.
A „jó oktatás, jó vezetés törvénye" megfogalmazza a minimális minőségi elvárásokat minden egyes iskola számára. Ez viszont kétélű fegyver, és ezt ott mindenki megszokta, és normálisnak is tekinti. Vagyis szabad kezet kapnak sok mindenben, de ha egy bizonyos iskolában éveken keresztül nem megfelelő az oktatás színvonala, attól egészen egyszerűen megvonják az állami támogatást.
Egy iskolai nap Hollandiában
Az iskola mindenhol 8:30-kor kezdődik. A legtöbben tömegközlekedéssel vagy kerékpárral érkeznek, autóval alig pár gyereket visznek csak a szüleik. A reggel nem olyan őrült tolongással és idegeskedéssel indul, mint idehaza, és az sem zavaró tényező, hogy ki felejtette el esetleg bepakolni a táskájába az akármit – itt ugyanis nincs iskolatáska. Ugyanígy nem kell, hogy főjön a gyerekek feje a házi feladat miatt sem, hiszen Hollandiában az sincs.
A tanulás az iskolában kezdődik és ér is véget.
Mivel a hollandoknál az oktatás 16 éves korig ingyenes, a könyveket, füzeteket, írószereket, radírokat (vagyis minden ilyesmit) az iskola adja. Közétkeztetés nincs. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a gyerek napközbeni étkeztetését a szülő dolga megoldani, nem pedig az iskoláé vagy az önkormányzaté. Az ebéd pont emiatt rendszerint szendvics, és a főétkezés, amikor mindenki meleget eszik, az a vacsora.
A tanulóknak olyan órarendjük, mint amit mi itthon ismerünk, nincsen, a tanárok egy meghatározott tanrendet követve teljesen önállóan állítják össze a napi tervet. Minden osztálynak összesen kettő tanára van, akik megbeszélik egymással, hogy melyik nap ki és milyen órát szeretne tartani. Számos projektet van, melyet a gyerekekkel együtt csinálnak, és olyan is, amit csak a diákok feladata elvégezni: közös kutatások, beszámolók, olvasónaplók.
Emellett nagy hangsúlyt fektetnek az alapműveltségre is. Megszokott, hogy a gyerekek az iskolában híradót néznek, de csakis olyat, ami kifejezetten nekik készül, majd megbeszélik, hogy miről volt szó.
Többnyire délelőtt vannak az olyan tanórák, melyek nagyobb koncentrációt igényelnek, és ezt követik délután a kreatív foglalkozások, és más, könnyebb tárgyak.
Hetente két alkalommal van testnevelésóra, valamint az iskolai ünnepségeken nem kell egyforma ruhát felvenniük a gyerekeknek.
Kiemelt tárgyak fontossága
A nyelvoktatásra és a KRESZ oktatására nagy hangsúlyt helyeznek a hollandok, és már kicsi korukban elkezdenek angolul tanulni a gyerekek, hogy ezt a nyelvet mindenki időben elsajátíthassa. Nemsokára jön ehhez a német is, majd középiskolában újabb két nyelv lesz kötelező. Vagyis az érettségi évében már minden holland gyerek négy idegen nyelven tud megszólalni.
Ami a közlekedés oktatását illeti, Hollandiában majdnem mindenki biciklivel jár, a kisgyerekes családok is.
A számonkérés módszere a hollandoknál
A számonkérés év közben nem létezik. Ez nálunk elképzelhetetlen lenne, hiszen megszoktuk, hogy hetente röpdolgozat, havonta témazáró, vagy hasonló átfogó felmérés, majd ezek csak egyre nehezednek és sűrűsödnek. Hollandiában viszont azért nem szükséges mindez, mert a tanárok állandó kapcsolatban vannak a gyerekekkel.
De persze nehogy azt gondoljuk, hogy felelőtlenek lennének. Sőt! Ott félév végén és év végén is az egész országban egységesen minden diák megírja az úgynevezett CITO-tesztet, ami valamennyi tantárgyat számon kéri.
Korai iskolakezdés
Az általános iskolát már 4 évesen elkezdik a lurkók, és egészen 12 éves korukig járnak oda. Írni, olvasni és számolni csak a harmadik osztályban kezdenek el, az első két év ún. felkészítés minderre. Az iskolákban vagy a péntek délután, vagy minden második péntek szabadnap.
A gimnáziumokban órák után szakkörök vannak, ahová önként jelentkezhetnek a diákok, és a legtöbb ingyenes – vagyis semmi sem kötelező, de a térítésmentesség nagy lendületet ad mindenkinek, hogy fejlessze magát.
Szerethető iskola
Hiányzáskor nem szükséges fél napig állni az orvosi rendelőben, hogy a háziorvos kiadja az igazolást, ugyanis annyi is elég, ha betelefonál a szülő, hogy miért nem megy iskolába aznap a gyereke. Nem jellemzőek a visszaélések, főleg annak köszönhetően, hogy a gyerekek szeretnek iskolába járni. Az intézmények abszolút gyermekbarátok, mindenütt méretes udvar és temérdek játék fogadja a betérőket, a z iskolai folyosókon pedig számítógépek hada várja, hogy használják őket.
Összességében tehát elmondható, hogy rengeteg mindenben vagyunk sajnos lemaradva oktatásügyileg, és egyelőre kilátás sincsen arra, hogy elkezdhetnénk felzárkózni. Pedig a mi gyerekeink is megérdemelnék, hogy nyugodt környezetben tanulhassanak, és ne azt érezzék, amit jelenleg szinte minden kisgyerek és a szüleik: túl vannak terhelve.
