1-2 éves kor közötti apróságok számtalan kihívással találkoznak nap, mint nap. Természetesen rettentő nagy odafigyelést igényelnek. Hiszen még nem járnak rendesen, de folyton gyalogolni akarnak, egy szempillantás alatt képesek szem elől tűnni, és folyamatosan rámolnak. Ez egy roppant kimerítő időszak a szülő számára. Azt is folyamatosan figyelnünk kell, hogy hogyan viselkednek ismerősökkel, idegenekkel, a játszótéren, vendégségben, vagy akár a kisebb balesetek után. Ha bátortalannak, ijedősnek látjuk, helyes viselkedésünkkel segíthetjük őt leginkább.
Kínos helyzetekben maradjunk fesztelenek!
Ha vendégségben a gyermek a beszélgetés alatt elbújt vagy az ölünkbe fúrta a fejét, - ami igen gyakran előfordul - ne feszélyezzük magunkat! Nyugodtan folytassuk tovább a beszélgetést! Ha nem érez kényszert, akkor hamarosan a kíváncsiság kerekedik felül benne, s magától előbújik.
Teremtsünk elegendő megfelelő alkalmat, hogy átélhesse, nem kell félnie az ismeretlentől!
Gyakran menjünk emberek közé, találkozzunk a barátainkkal, járjunk játszótérre! A játszótéri eszközök, az ottani hangulat és a játékok minden gyerkőc számára kedvet teremtenek majd a közösség felé való nyitásra!
Ne kényszerítsük „bátor” viselkedésre!
Ha fél a csúszdától, akkor nem kell feltétlenül csúszdáznia! Majd idővel magától fogja kezdeményezni, hogy lecsússzon. Semmiképp se ijesztgessük, pláne ne olyannal, amitől egyébként is fél! Idővel majd magától is elmúlik a félelme.
Ne mutassunk ijedtséget, ha valami apró baleset történik vele!
Nem kell rögtön kétségbeesni, ha megüti magát, mert attól csak jobban megijed. Inkább dédelgessük, nyugtassuk meg!
