Én most adok egy kulcsot, ami bele illik minden gyerek szívébe. A Te döntésed, hogy hajlandó vagy-e használni. Kinyitod a bezárt szívet, hogy az ne terhelődjön tovább a magába zárt szeretettől, vagy zárva hagyod és megfosztod magad attól, hogy megtapasztald mit rejtett magában az a csodálatos szív.
Tessék, adok egy kulcsot!
Gyerek nevelés olyan dolog, amire nincs útmutató. Saját magadnak kell kitapasztalni mindent, neked kell felmérni a terepet. Évekig rengeteget vagytok ketten együtt, aztán valami változik….te balra ő jobbra. Bekerül egy intézménybe, ahol idegenek lesznek vele egész nap. Te aggódsz miatta, ő aggódik miattad. Vagy aggódik miattatok? Miért adtad be őt oda? Miért nem vagy már vele annyit? Miért? Sok sok sok miért kérdés. Lehet szavazni, hogy ez kinek nagyobb stressz. Te talán felnőttként ezt tudod logikusan és reálisan látni, de ezt a kisgyerekedtől ne várd el az elején. Legfőképpen tudod miért nem? Mert igaz, hogy más élethelyzet, de téged sem értenek majd meg ebben az időszakban sokan, és már te sem várod el, hogy megértsenek. Tudod, hogy ezt te éled meg, ez a te harcod és ezt csak te értheted. Visszakerülsz a munkahelyedre és mindenki azt hiszi, hogy te biztos kipihent vagy és energikus, pedig sosem voltál még ennyire fáradt mint egy kisgyerek mellett. De te ezt már meg sem próbálod magyarázni. Rengeteg impulzus fog érni téged egész nap, egészen a reggeli készülődéstől kezdve egészen a fektetés idejéig.
Ilyenkor délutánra sokszor elvesztheted a türelmed, de tudod...ez természetes. Viszont az is a te faladatod, hogy ezt tudd kordában tartani és képes legyél türelmes lenni. Talán a legjobb ha úgy szemléltetem, hogy igyekezz arra gondolni olyankor amikor kezd nehéz lenni: mi lenne ha te lennél ennyire kiszolgáltatott helyzetben? Teljesen rá vagy szorulva a másikra, magadat még nem tudod ellátni. Türelem, türelem, türelem. Ez a kulcs egyébként. A folyamatos türelem.
Mikor kell a kulcs azon kívül, hogy midnig?
Ha felemelnéd a hangodat, jusson eszedbe a kulcs: türelem.
Ha ingerültebben reagálnál valamire, jusson eszedbe a kulcs: türelem.
Ha valamit félbehagynál, jusson eszedbe a kulcs: türelem.
Ha úgy érzed, hogy neked ehhez nincs türelmed, vedd elő a kulcsot! Van kulcsod hozzá, neked csak használnod kell!
Nagyon sokszor szeretnének nagyon sok és fontos dolgot elmodani nekünk a gyerekek, de nem vesszük elő a kulcsot, pedig ott van a zsebünkben. A legrosszabb ha olyan választ kap, hogy majd később, most nem érek erre rá, meséld el apának inkább, most nem tudok figyelni, ne most, ne zavarj most, máskor megbeszéljük stb. Ezek a mondatok bele égnek a gyerekek fülükbe és lelkükbe. Elég néhány ilyen választ kapni, egy dologra fog emlékezni: amit ő szeretett volna mondani, neked nem volt elég fontos. Muszáj elővenni a kulcsot, akkor is ha fáradt vagy...mert a szívet nyitva kell tartani és ha a gyereked zárja be előtted az nem lesz jó, senkinek.
