„Természetesen más helyzet, ha egy nő a saját döntése alapján lép ki a házasságából, vagy ha a férje cseréli le egy nála 10-20 évvel fiatalabb nőre. Ez utóbbi esetben azonnal beindul a hasonlítgatás, ami ezer okot ad arra, hogy miért érezzük cudarul magunkat a bőrünkben. Ez ördögi kör, jó már az elején leállni vele, a hasonlítgatás ugyanis biztos recept a boldogtalansághoz” – mondja Hoppál Bori testtudatoktató, aki Byron Katie Négy Kérdéses módszerével is segít nőknek, hogy az elmélyült és felszabadító önismereti munkát elvégezzék.

„Az ember végiggondolja, mit rontott el a házasságában, mit kellett volna másképp csinálnia. De nem azt kell keresni, ki volt a hibás, hanem elfogadni, hogy így alakult. Sokat segít a humor” – meséli Ágnes, aki három gyerekkel döntött a válás mellett, közös megegyezés alapján, így gyorsabban egyenesbe tudott jönni, mint Klára, aki évekkel a válása után ébredt rá, hogy bántalmazó kapcsolatban élt a volt férje mellett. „Halványan pislákolt ugyan az önmagam iránti szeretet, de a fel nem ismert áldozatszerepben való toporgás egyfajta érzéketlenséget idézett elő. Az első időszakot csoportokkal vészeltem át, online és offline, hívő egyedülállóknak szervezett csoportokkal.” „Terhes voltam a második gyerekünkkel, amikor a férjem elköltözött, évekig nem támogatott, mániás depressziója van. Talán a mai napig van bennem egyfajta szégyenérzet a válás miatt, pedig már hét éve történt” – ez pedig Éva története, aki úgy érezte, Csiperózsika-álmából ébredt fel a válásának köszönhetően.

„A párterápiás és válásterápiás praxisban azt látom, hogy önmagában a válás krízise még nem biztos, hogy megtépázza az önbizalmat. Azokban az esetekben, ahol a válás »elég jó«, vagyis körültekintően, alaposan, a felek érzelmeit és érdekeit kölcsönös tiszteletben tartva tud haladni, ott kifejezetten önbizalom-növelő is lehet, azaz lelki növekedést is hozhat – véli Bánki László pszichológus és családterapeuta. – A válás folyamata, a belső fontolgatástól a praktikus és jogi szétváláson keresztül a veszteségélmény érzelmi feldolgozásáig mindenképpen krízisfolyamat, a maga érzelmi, hangulati, indulati hullámzásaival.” A krízis mint helyzet lényege pedig, hogy mindenkinek magának kell átjutnia rajta.

Mélyebb sérülések és gyászmunka

A válást követő időszak az azt megelőző életünkre vonatkozó kérdések feltételének időszaka is, kinek milyen mélyre kell mennie, hogy ezeket a kérdéseket megfogalmazza. Bánki László szerint két fő forrása van az önbizalomcsökkenésnek: ha valaki kudarcként fogja fel a válást, dominánssá válhat benne a harag, a kétségbeesés, ha pedig valakinek eleve gyengébb volt az önbizalma, és bizonytalanabb a kapcsolati kötődése, könnyen kerülhet áldozatszerepbe.

„Nagyfokú tehetetlenséget és megbántottságot, sérelmet élhet meg, és gyakran a sérelmes indulatai mögé rejti a önbizalomvesztését. Sőt ebbe bele is ragadhat – írja le a sérülések mélyebb természetét a pszichológus. – A válás utáni érzelmi, így az önbizalmi krízis egyrészt a trauma megsemmisítő erejétől való beszűkülésről, másrészt a kötődési mintáimról, elsősorban a szüleimmel való kapcsolatom minőségéről szól. Ha nem kaptam elég biztonságot és szerető odafordulást kisgyerekkorban, akkor akár az egészséget veszélyeztető depresszióval, poszttraumás stresszel reagálhatok a válási krízisre.” Ha valaki egy, másfél év után is úgy érzi, nincs túl a gyászmunkán, feltétlenül forduljon segítő szakemberhez.

Hoppál Bori a harag feldolgozásával kezdi a közös munkát. Számos nő érkezik hozzá a válása után romokban, reményvesztve, akikkel a közös munka során szépen fel tudják számolni az önmarcangoló, stresszt okozó gondolatokat. Hoppál szerint a legelső fázis a gyógyulásban az áldozatszerepből való kilépés, addig ugyanis, amíg azzal foglalkozunk, hogy a másikat hibáztatjuk, nem marad időnk és energiánk magunk újraépítésére. Ez még akkor is így van, ha – az esetek jelentős részében – az anyákra nagyobb teher hárul válás után. „Nem tudom megmondani, mi a megoldás, különösen, ha nincs segítség, és anyagi nehézségekkel is meg van terhelve a válás. De azt is látom, hogy vannak olyan nők, akik válás után tudnak beleállni a saját erejükbe.”

„Amikor elengedjük az ideális család képét, és ennek a veszteségével szembenézünk, akkor jön egy felszabadulás, egy megkönnyebbülés. Letesszük a kapcsolat terheit, amelyek eddig is nyomtak minket, és ideális esetben megnyílhatnak ajtók: hogy is vagyok én, mi vagyok, mit akarok, merre akarok továbblépni? Ekkor kezdődhet az építkezés” – írja le Hoppál Bori a veszteség feldolgozásának fázisait.

Bánki László szerint ha vannak közös gyerekek, érdemes rálátni, hogy szülőtársként mindig össze fogunk tartozni, és ki kell alakítani egy kölcsönös megegyezésre alapozott kapcsolati policyt a gyerekekkel való kapcsolattartás érdekében. Külön kell választani a kapcsolatban rejlő szerepeket, és érdemes már az elején felmérni a hosszú távú célokat és feladatokat. A gyász azonban magányos, bennünk zajló folyamat, és elsősorban az önmagunkról alkotott képünkhöz, a saját szerepeinkhez, és nem a másikhoz kötődik.

Forrás: HVG.hu