Pár nappal ezelőtt beszélgettem az egyik barátnőmmel, aki súlyos hiánybetegségben szenved. Ennek a betegségnek az egyik tünete a "kéne", "kellene" feltételes módú ige gyakori használata, illetve az, hogy a korra fogva kényelmesen hátradől, és megnyugtatja magát: minden jó úgy, ahogy van (betegség, túlsúly, stb.), vagy ha nem is jó, változtatni úgysem tud rajta. Ebből már gondolom kitalálta mindenki, hogy miből szenved hiányt az illető. A problémát (akaraterő hiány) pedig csak tetézi, ha ez a téves elképzelés még megerősítést is nyer a közvetlen környezetéből. Fitness edző legyen a talpán, aki ezek után kiűzi ezeket a helytelen gondolatokat, és elhiteti vele, hogy a jelenlegi állapotának az égvilágon semmi köze nincsen ahhoz, hogy hány éves.

 

Imádom, amikor olyan ember próbálja osztani az észt, aki semmit nem tesz azért, hogy jobban nézzen ki, egészségesebb legyen. Ez pont olyan, mintha én valakinek pénzügyi tanácsokat osztogatnék, aztán szegény páciens csak nézne, hogy miért áll ilyen rosszul anyagilag. A legnagyobb kedvenc az, amikor mindezt mély meggyőződéssel teszi, sőt kiegészíti azzal, hogy márpedig én nem fogom sanyargatni a testemet salátával, egyéb mérgező étellel, majd fordul egyet, és ráront a legközelebbi csoki automatára. Egyrészt senki nem állítja, hogy salátán kell élni. Kiábrándító, vagy éppen reményeket tápláló lesz, amit most fogok írni: én is szoktam enni hamburgert, sült krumplit, pizzát, fagyit. Hűha, micsoda hiteltelen fitnessguru :) 

 

 

Aki hozzám jár edzésre (akár személyi edzésre, akár a csoportos óráimra), az pontosan alá tudja támasztani, hogy soha nem szoktam bigott étkezési tanácsokkal szolgálni. Olyan még nem volt, hogy én valakit saláta, és zöldségkúrára fogtam volna, és lám, e nélkül is képes volt fejlődni, fogyni, csinosodni. Most akkor, hogy van ez?

 

Nos, mindenki annyit nyer a bulin, amennyit beletesz. Ez egy olyan alapelv, ami általában szokott működni, és nem csak életmód szinten, hanem az élet egyéb területein is. Tehát ha Te továbbra is csokizol, sütizel, a 10 utcányira lévő munkahelyedre autóval jársz, mozgás helyett bámulod a TV-t, akkor jó eséllyel maradnak rajtad a plusz kilók.

 

 

Abban van igazság, hogy ahogy idősödik az ember, úgy lassul az anyagcseréje. Ennek azonban nem egyenes következménye a túlsúly. Ha így lenne, akkor minden időskorú embernek kövérnek kellene lennie.

 

Általában a 40. életévéhez közelítő, vagy épp a 40-es éveit taposó hölgyek szoktak leginkább panaszkodni, hogy már nem ehetik meg azt a mennyiséget, amit a 20-as, 30-as éveikben, érzik, hogy szervezetük lassabban égeti el a bevitt kalóriákat. Mi a teendő ilyenkor abban az esetben, ha továbbra is szeretnének jól kinézni? Nagyon egyszerű a képlet! Át kell strukturálni az étkezéseket, és most egy váratlan, meghökkentő információt fogsz kapni: MOZOGNI KELL! Őrület!!! Akármilyen témában kezdek el írni, mindig ugyanide lyukadunk ki. Olyan ez a mozgás, mint Róma, minden út idevezet! Ez viszont azért jó hír, mert nem tudsz eltévedni, ha elindulsz! 

Csak indulj el kérlek, és ne dőlj be a laikus, lusta emberek "jó tanácsainak", miszerint ha már elmúltál 40, akkor bele kell törődni abba, hogy itt ott megjelenik egy kis zsírpárna, egy kis fájdalom, hiszen egyik sem törvényszerű.

 

Az itt leírtakat élő emberekkel tudom alátámasztani, akik nem hogy 40, de már 60 évesek is elmúltak, és némelyikük fizikuma egy 20 évesét felülmúlja.

 

Szerző:

Bozsik Ildikó

www.ildeefitness.hu