Szerencsés esetben gyermekünknek még élnek a nagyszülei, mikor megszületik, és még jó néhány évig élvezhetik is egymás társaságát. Azonban ha nagyon ritkán találkoznak, nem tud kialakulni az egészséges kötődés, melynek amúgy számos előnye van.
Szinte percenként olvashatunk egy-egy újabb tanulmányról, melyben brit vagy másmilyen orvosok és kutatók vizsgálódnak, és derítenek fényt érdekes dolgokra. A mostani egy teljesen időszerű (vagyis voltaképpen időtálló) kísérlet volt, melyet az Amerikai Egyesült Államokban végeztek.
A kiindulási tézis az volt, hogy azok a kisgyerekek, akik szoros és jó kapcsolatot ápolnak a nagyszüleikkel, egészen egyszerűen boldogabbak, mint azok a társaik, akik nem. Gyakran hallani - és ennek valóságtartalma is van -, hogy a nagyszülők egészen másként állnak az unokákhoz, mint a szülők. Ez amúgy teljesen egyértelmű és érthető is, mégis: a nagyszülői feltétel nélküliség kölcsönöz a kapcsolatnak valamiféle bájt, amitől különleges lesz. Esetükben a gyereknevelés rögös útja már nem számít, hiszen ők „csak” a nagyik, de éppen ezért sokkalta könnyedebb lehet ez a kapcsolat – ha jól működik.
Az amerikai Brigham Young University-n készült tanulmány alapján megerősítést nyert, hogy a nagyszülők nagyon is fontos szerepet játszanak a gyerekek egészséges fejlődésében. Az szerették volna tudni, hogy a nagymamák és a nagypapák mennyire fontosak az unokáknak. Ezért sok olyan kérdést tettek fel, amely a nagyszülőkhöz való érzelmi kötődést célozta meg.
A vizsgálatban 408 ötödikes (vagyis 10-11 éves) gyermeket kérdeztek meg a nagyszüleikkel való kapcsolatukról, hozzátéve azt is, hogy az őket érintő fontos kérdéseiknél kapnak-e vagy remélhetnek-e tanácsot a nagyiktól, valamint tudnak-e velük észérveket felsorakoztatva vitázni. A válaszok összegzése és kiértékelése után a következőre jutottak.
A nagyszülők és az unokák közti érzelmi kapcsolat milyensége jelentősen befolyásolja a gyermek tanulmányi, pszichológiai és szociális viselkedését és fejlődését. Ugyanis amikor ők is intenzíven részt vesznek az unokák életében, akkor a gyerekekben nagyobb valószínűséggel alakul ki együttérzés, gondoskodás, kedvesség, illetve sokkal elkötelezettebbé is válnak az iskolában. A kutatás arra is kiterjedt. hogy megnézze, vajon azok a nagyszülők, akik egy fedél alatt élnek az unokákkal, jobban tudják-e pozitív értelemben befolyásolni a gyerekeket? A válasz: nem. Sőt, az derült ki, hogy ahol mindenki szépen külön él, nem többgenerációs házban, hanem akár más városban, ott szorosabb és működőképesebb kapcsolat alakult ki köztük.
Az ilyenfajta érzelmi közelség a nagyikhoz hosszútávon hat pozitívan az unokák életére, hiszen megtanulhatnak olyan dolgokat, melyekhez a nagyszülők a legkiválóbb tanítómesterek. Megtanulják, milyen gondoskodni valakiről, és milyen az, amikor valaki feltétel nélkül szereti őket.
