Manapság sokszor eltévedünk a férfi és női szerepek útvesztőjében, s kétségbeesetten keressük a jól működő párkapcsolat receptjeit. Vajon létezik ilyesmi? Kapcsolatainkat mi magunk formáljuk? S ha igen, vajon tényleg kellő szeretettel és odaadással fordulunk Párunk felé? Erről faggattam híres pszichológusunkat, Prof Dr. Bagdy Emőkét, s lányát, Dr. Császár Noémit.
Többször érezzük úgy, hogy ránk talált a nagy szerelem, de a végén mégis sokszor elromlik a kapcsolat, és tehetetlenül állunk az érzéseink romjai fölött. Elkerülhető valahogyan ez a folyamat?
Emőke: A párkapcsolattal foglalkozó pszichológia azt sugallja, hogy létezik az ún. „egymásra találás bűvölete”, s ez a párkapcsolatainkban nagyon fontos. Jürg Willi, világhírű svájci párterapeuta azt mondta, hogy ne köss párkapcsolatot akkor, ha nincs meg ez a bizonyos bűvölet, ez a mágneses vonzás, a rózsaszín köd. Ez ugyanis kell! Ez az első lépés. De mi kell még? Hiszen van egy bal agyféltekénk, egy racionális énünk is…
Miután a bűvölet odavarázsolta a vágyat arra, hogy együtt legyünk, le kell ülni és meg kell nézni, hogy mit hoztál te a szülői házból, és mit hoztam én. Mi van a puttonyodban? Lehet, hogy hoztad azt, hogy nálatok nem számít a rend, a takarítás, nálam meg nagyon is számít. Mit tehetünk ilyenkor?
Goffman megfigyelte, hogy a párok hogyan élnek, és az élettapasztalatokból, videók anyagából konkrétan leírta, hogy mit kell a pároddal megtennetek 13 pontban, egy harmonikus és kiegyensúlyozott élet megtalálásához: megegyezéseket kell kötni.
Üljetek le egy pohár teával, borral, lazán, és nézzétek meg, hogy mit hogyan terveztek a jövőben! Pl.: mit fogtok csinálni, ha majd együtt éltek? Mi lesz az együttélésetek szabályrendszere? Mit csinálsz Te, mit csinál a párod, és mi lesz a közös feladatotok? Hogyan gazdálkodtok a pénzzel? Mikor akartok gyermeket? Most, rögtön, később, vagy soha? Meg kell egyezni abban is, hogy pl. mikor látogatjátok meg a kedves szüleiteket, mikor lesz a közös napotok, mikor lesznek önálló napjaitok, amikor kicsit kikapcsolódhattok. Mindezeken túl a rendszer azt kéri, hogy írjátok le mindezt nagyon alaposan, egészen odáig, hogy pl. ki viszi le a szemetet.
Ez a módszer elsőre butaságnak tűnhet, de mégis, ezeken az apróságokon múlnak a nagy dolgok, s így kikerülhetőek a későbbi civódások. Azért kell, hogy mindezt le is írjátok, mert nem akartok később vádaskodni. (Hiszen ha valamit alá is írunk, az már komoly.) Olyan ez, mint egy eskü. Később csak felmutatjátok egymásnak, és ezzel elkerülhetőek a nagy viták. Mindezek alapján tehát fel lehet szépen készülni arra, hogy hogyan tegyétek az életet és a párkapcsolatot zökkenőmentessé.
Noémi: A párkapcsolatról kevesen tudják, hogy az ún. áhítat időszaka, a rózsaszín köd tudományosan átlagosan 1 év és 9 hónapig tart. Utána véget ér. De mi az, ami megmarad? A közös értékek. 1 év 9 hónapunk van tehát arra, hogy kidolgozzuk ezt a bizonyos közös 13 pontot. Hogy leüljünk, beszélgessünk, és átdolgozzuk, kialakítsuk mindazt, amire szükségünk van ebben a kapcsolatban. Onnantól már ez az érték lesz mindennek az alapja, és ez az a befektetés, ami manapság hiányzik a párkapcsolatokból.
Ezek szerint a kezdeti civódások, nézeteltérések nem feltétlenül jelentik azt, hogy két ember nem passzol össze?
Noémi: Az a helyzet, hogy mindannyian az univerzum páratlan csillagai vagyunk. Miért gondoljuk azt, hogy amikor két „bolygó” találkozik, akkor rögtön összhangba kerülnek a működésük során? Az összhangot ki kell alakítani, és ez egy időbeli folyamat. Ám, ha megvannak azok a biztos pontok, amikben előre megegyezünk, akkor legalább már nem fogjuk bántani egymást, de civódások még így is ki tudnak kialakulni. Amíg viszont vitázni tudunk, addig kommunikálunk, és amíg kommunikálunk, addig a kapcsolatunk él! Nem az a vészes, amikor veszekszünk egymással. Ilyenkor csak arról van szó, hogy nem jól kommunikálunk. Ebben az esetben az a feladat, hogy megtanuljunk jól kommunikálni. Márpedig a kommunikáció tanulható! Az a baj, ha már NEM kommunikálunk egymással.
Emőke: A halálos az, amikor két ember már olyan közönyös, hogy idegenként kezelik egymást, csalódottan, reménytelenül, kommunikáció nélkül. Sajnos nagyon sok az ilyen defektes párkapcsolat, ahol a felek úgy élnek együtt, hogy nem változtatnak, mert véleményük szerint már úgysem találnak senkit, úgysincs remény, jó lesz ez így… Ez a közöny, és a közöny az már a végállapot. A civódás idején még bőven lehet változtatni. Lehet terápiára járni, lehet segítséget kérni. Számtalan megoldás létezik, ami megmentheti két ember kapcsolatát, és ezt nagyon érdemes megtenni akkor, amikor még dúlnak a viták.
Az a legnagyobb baj, hogy nincsen vitakultúránk. Olyan világban élünk, ahol a gyerekeinket nem tanítjuk meg arra, hogy hogyan vitázzanak. Ugyanis amikor valamin vitázunk, akkor nem a személyiségeddel van bajom. Itt vagy Te, akit szeretek, és ott van az a dolog, amin vitázunk. De az a dolog nem Te vagy. És ez egy nagyon fontos különbség!