Úgy tűnik, a mai világban több ember kritizál másokat mint valaha, sőt vannak olyanok akiknek ez életformává vált, és azzal töltik a legtöbb idejüket, hogy azt bírálják, mások hogy élnek. Azonban nem kell emiatt igazat adni nekik, és azt mondanod, sajnálom. Senkinek nem tartozol magyarázattal amiatt, hogy élsz, hogy döntesz, vagy hogy kivel töltöd az idődet. Ha a nap végén ha boldog vagy és elégedett vagy az életeddel, ez az ami tényleg számít. Ha az elveid szerint élsz, nem kell szégyenkezned vagy bocsánatot kérned emiatt másoktól. Nem mások határozzák meg, hogy éld az életedet, úgyhogy a következő dolgokért soha nem mondd, hogy sajnálom.
Ezek miatt a dolgok miatt soha ne kérj bocsánatot
Te magad vagy az első helyen az életedben
Valamiért az a világkép, hogy ha boldog akarsz lenni, akkor önző, egoista, nagyképű vagy. A valóságban azonban senki más nem tudja neked megadni azt a boldogságot, mint amit te magadnak, úgyhogy teljesen normális, hogy a saját szükségleteidet helyezed előtérbe. Ha a kezedbe veszed az életed ahelyett, hogy arra vársz, hogy mások megtanítsák, megmondják neked, hogyan élj, akkor máris az önfejlesztés magas szintjén állsz. Mindannyian felelősek vagyunk a választásunkért, hogyan éljük az életünket, és ha a saját szükségleteink állnak az első helyen csak azután segíthetünk másoknak. Hogy is segíthetnél másokon, ha még magadon sem tudsz?
Követed az álmaidat
Ha többet akarsz az élettől, attól nem leszel hálátlan, csak ambiciózus. Azt jelenti, hogy vannak céljaid és álmaid, és addig akarod elérni őket, amíg van rá lehetőség. Lehet, hogy mások úgy látnak, mint aki nem a földön jár, de végül úgysem számít mit gondolnak. Lehetsz hálás azért amid van, de mért ne vágyhatnál többre? Kövesd nyugodtan az álmaidat.
A múltad miatt
Vannak emberek, akik szeretik újra és újra felhánytorgatni a régi hibáidat, de ha ez megtörténne, csak emlékezz erre. Amíg ők kritizálnak téged és az életedet, te olyan dolgokat tapasztaltál meg, amiből tanultál és azzá tettek, aki vagy. Az életünk végén csak az átélt élményeink és emlékeink maradnak. Élünk és tanulunk, és nem a múltunk határoz meg.