Az eleje minden szerelemnek nagy. Aztán idővel megesik, hogy alább hagy a kezdeti lángolás, és az egyik fél már csak megszokásból, kényelemből marad a kapcsolatban. Ebben a cikkben olyan viselkedésformákról olvashatsz, melyeket, ha tapasztalsz, ideje leülni és elbeszélgetni vagy a változtatásokról, vagy a befejezésről. Ezek vonások nem jelölik ki egyértelműen a szétváláshoz vezető utat, hiszen mindent helyre lehet hozni, de jelzésértékűek, hogy valami nem jó.
Alig beszélgettek
Kezdetben mindkét fél igyekszik a legjobb formáját mutatni, érdeklődni a másik dolgai iránt, ebben pedig sokat segít a rózsaszín köd is. Ha azonban a köd eloszlik, fontos, hogy tudjatok beszélgetni. És itt nem arra gondolok, hogy pár szót szólni egymáshoz, mert ha már ez az állapot áll fent, akkor várható egy esetleges szakítás. Most azonban a minőségi beszélgetésekre gondolok, amikor két ember gyakorlatilag bármiről el tud úgy beszélgetni, hogy annak valódi tartalma van, mégis, szinte észrevétlenül elröppen vele az idő. Ha a kapcsolatban már nincsenek jó beszélgetések, nem vagytok barátok. Ha pedig nem vagytok barátok, hogy várjátok, hogy működni fog egy életen át? Ezt meg lehet próbálni helyrehozni, vissza lehet csempészni a mindennapokba, úgyhogy mielőtt véglegesen döntenél, tegyél egy próbát. De ha a másik továbbra is úgy érzi, nincs számodra mondandója, akkor érdemes valaki olyan után nézni, akivel jókat lehet diskurálni.
Nincsenek közös programok
Ha csak alig, vagy egyáltalán nincsenek már közös kalandjaitok, randevúitok, az is elég árulkodó jel. Persze, vannak olyan párok is, akik főként csak együtt szeretnek lenni, nekik az otthon melege meg a kényelmes kanapé nem kényszerprogram. Azonban, ha egy pár egyik tagja legalább olyan típus, hogy szeret kimozdulni, akár barátokkal, akár bulizni, vagy eljárni sétálni, akkor már fontos, hogy ilyen típusú, közös programok is legyenek, különben könnyen eltávolodhatnak egymástól a felek. Ha pedig mindketten eljárósak, akkor főleg fontos, hogy közösen is csinálják, mert a vége nem együttélés lesz, hanem egymás mellett élés. Be kell vonni egymást a dolgainkba, a túlzott önállóság szinte olyan, mint egyedül lenni.
Nem vagytok partnerek
Egy kapcsolat ideális esetben nem alá-és fölérendeltekből áll, hanem egyenlő partnerekből. Ez minden területet érint; a két félnek ugyanannyit nyom a latba a szava, közösen hozzák meg a mindkettejüket érintő döntéseket, a véleményük és a vágyaik egyformán fontosan. Ha azt érzed, hogy kevesebb beleszólásod van a dolgokba, hogy nem bánik veled partnerként, vagy éppen azt, hogy te sokkal többet teszel bele a kapcsolatba, őt meg szinte alig érdekli, akkor a párod valószínűleg nem tart téged egyenrangúnak. Ilyenkor meg lehet próbálni vele megbeszélni, ami akár sikeres is lehet, ha viszont nem áll be változás, akkor tovább kell állni és keresni egy olyan párt, aki partnerként fog kezelni.
A következő oldalon további jelek várnak!