Sokunknak van ellenérzése a fenti szó hallatán: fogorvos. Hiába vagyunk felnőttek, és tapasztaltuk már többször is, hogy azért túl lehet azt élni, mégis képesek vagyunk stresszelni miatta. És ha ez velünk így van, így lesz a gyerekekkel is, hiszen köztudott, hogy a kicsik megérzik a hangulatunk változását. Épp ezért először magunkban próbáljunk rendet tenni, és csak utána beszélni a témáról gyermekünkkel.

Amíg nem jár intézménybe szemünk fénye, nem igazán jut eszünkbe fogorvoshoz vinni. Az óvodai beíratás alkalmával viszont már szembesülünk ilyesmikkel, hiszen a legtöbb helyen már itt elkezdik ellenőrizni a fogukat, vagy ha mégsem, akkor az iskolás kor már logikusan hozza ezt is magával. És nem jó, ha csak ott ébredünk rá, hogy a gyereknek már három foga is szuvas, hiszen akkor valamit nagyon nem jól csináltunk eddig.

A legjobb, amit tehetünk, ha megpróbáljuk felkészíteni a kicsit, hogy milyen lesz, ha végre elmegyünk a fogorvoshoz. Tökéletes erre, ha mesekönyvből mesélünk neki, vagy ha minden másnap beszélgetünk vele kicsit, hogy mire odajutunk, hogy elmenjünk a kért időpontra, ne legyen benne a félsz az ismeretlentől.

Az alapos fogápolás nagyon fontos, ezt nem győzik hangsúlyozni a fogorvosok, szerencsére viszont rengeteg helyen találkozhatunk már gyerekbarát rendelővel, és olyan kialakított váróval, ahol játékos módon ismerkedhetnek az odalátogatók a rájuk váró „veszedelmekkel”. Már ez kellemesebbé varázsolhatja gyermekünk számára a várakozás perceit, ami pedig még ennél is fontosabb, az az empátia és a türelem – részünkről, és a fogorvos részéről is. Ha tehetjük, válasszunk tehát olyat, akit már többen is ajánlottak, esetleg gyerekként mi is hozzá jártunk, és így első kézből tudjuk, hogy a fentieknek maradéktalanul eleget tesz.

Elsőre amúgy is általában csak ismerkedés történik, és a vizsgálat, mely egyáltalán nem fáj. Maga a meghatározott kezelés majd a következő alkalommal kezdődik el. Ilyenkor meg szokták engedni, hogy a gyerek körbejárja a rendelőt, és szépen sorban megismerkedjen az összes - amúgy rendkívül félelmetesnek tűnő – eszközzel. Ha megmutatják neki, hogy milyen a fúró, a nyálszívó, milyen hangjuk van, ha be vannak kapcsolva, simán elképzelhető, hogy még tetszik is a kis lurkónak, és nem hogy nem fél tőlük, hanem érdeklődve várja, hogy mi történik majd, ha elkezdődik a kezelés.

Ha a gyerekre jó benyomást tesz az orvos, örömmel fog menni legközelebb, és még büszke is lesz magára, hogy ő nem sírt! Így ha a tényleges fogfúrásra vagy -tömésre kerül a sor, nagy valószínűséggel meg sem kottyan már neki maga a művelet, mi pedig fellélegezhetünk, hogy ez a fordulót is sikeresen abszolváltuk.