Az iskoláskorú magyar gyerekek közül minden 10. diszlexiás. Ez már elég nagy szám ahhoz, hogy komolyan vegyék a problémát, és foglalkozzanak vele. Okai lehetnek örökletes tényezők, magzati korban vagy a születés során szerzett sérülések és későbbi betegségek, vagy szerzett diszlexia, melynek kialakulásáért környezeti hatások, lelki tényezők okolhatók. Abban mindenesetre egyetértenek a szakértők, hogy nagyjából egyenlő arányban felelősek a felsoroltak a diszlexia kialakulásáért.

Tudnunk kell, hogy a diszlexia nem betegség. Az ezzel a problémával élők azonban alapból másként gondolkodnak a világról, másként értelmeznek információkat. Az olvasási nehézségeik miatt nehezebben tudnak beilleszkedni az iskolai környezetükbe, ahol számtalan ellenállásba és meg nem értettségbe belefuthatnak. És bele is futnak sajnos.

Ezzel párhuzamosan viszont erősödnek más képességeik, mint például a kreativitásuk, az intuíciójuk, könnyebben meglátják az összefüggéseket.

A diszlexia tünetei közé sorolhatjuk az alábbiakat:

- betűtévesztések, melyek a hasonló formájú betűnél vehető észre (b és d, f és t)

- betűtévesztések a betűk hangzása miatt (g és k, b és p)

- betűk sorrendjének felcserélése (lába és bála)

- iránytévesztés

- betűk hozzáadás vagy elhagyása egyes szavaknál (bögre és böre)

- az esetenként ismeretlen szavak helyett egy olyat olvas fel a gyerek, melyet viszont már ismer

- gyakran olvashatatlan íráskép

- helyesírási problémák, melyek felnőttkorban is megmaradnak

- nyelvtanulási nehézség

- jobb kéz és bal kéz gyakori összekeverése, mely később a vezetésnél gondot okozhat

- térbeli tájékozódási nehézség

Ha a gyerek diszlexiás, gyakran betársul mellé a diszgráfia (írási nehézség) vagy a diszkalkulia (számolási nehézség) is. 

Bármi is legyen azonban az oka, hogy egyes gyerekek a fenti gondokkal küzdenek az iskolában, komoly hátrányok érhetik őket, ha nincsen helyén kezelve a probléma, ugyanis jócskán lemaradhatnak társaikhoz képest. Az, hogy egy diszlexiás gyerek képes legyen lépést tartani nem diszlexiás barátaival, osztálytársaival, jelentős többletenergiát jelent számára, hiszen ők egy iskolai nap végére fáradtabbak, mint a többiek, és kevesebb energiájuk marad játékra, pihenésre. Gyakran frusztráltak vagy kimerültek, és olyan tevékenységeket, kikapcsolódási lehetőségeket keresnek maguknak, mely viszonylag kevés energia-befektetéssel történik: tévézés, számítógépezés stb.

Ha pedig szembesülnek azzal a ténnyel, miszerint társaik kiközösítik őket, vagy butának és lustának csúfolják őket, még rosszabbul érezhetik magukat, és komoly lelki problémák alakulhatnak ki náluk.

És ekkor kezdődhetnek az igazi gondok, melyek a következőképpen nyilvánulhatnak meg:

- megpróbálnak kitűnni valamivel a többiek közül, vagyis pl.: bohóckodnak, szemtelenkednek

- hanyagolják a tanulást

- szorongás és agresszió jelentkezik a gyereknél

- romlik az önértékelése

- nincs lelkiereje, kitartása egyes feladatok megoldásához

A tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek később, felnőtt korukban is komoly problémákkal nézhetnek szembe, hiszen nem lesz megfelelő önértékelésük, önbizalmuk, sikerük az élet egyes területein. Sokkalta érzékenyebben reagálnak dolgokra, mint társaik.

Így hát szülőként hatalmas nyomás feldolgozni mindezt, és ezek ellenére is kitartóan és céltudatosan terelgetni a gyereket a megfelelő irányba, ihletet merítve abból, amit mi, szülők már egyszer, anno átéltünk. Hiszen bizonyára mindannyian túlestünk olyan – mára már megoldott – problémákon, melyek csak erősebbé tettek, pedig gyerekként rosszul éltük meg. Ezért is kell a lehető legtöbb támogatást nyújtani a gyerekeinknek, ha diszlexiások, hogy igen, vannak gondok, de szerencsére létezik rá megoldás – még ha nem is feltétlenül egyszerű.