Elveszíteni a legjobb barátodat felér egy gyásszal. Amikor valami oknál fogva ő csak kilép az életedből. Az az ember akiről azt hitted, hogy végig fogjátok kísérni egymást egy életen át. Ennyire talán az első szerelemben sem hisz az ember, mert arról annyit modnják, hogy az egyszer véget ér. Arról senki nem beszélt nekem soha, hogy a legjobb barátság is véget ér. A legjobb barát aki azt ígérte, hogy örökre…ismétlem örökre mellettem lesz. Azt ígérte, hogy rá mindig számíthatok. Ez ugyan az az ember aki ma már nem veszi fel a telefont nekem. Ugyan az az ember aki nem nyitotta meg az utolsó neki írt üzenetemet, mert már annyira nem foglalkozik velem. Hova lett az a sok ígéret? Hova lett az a sok közös terv? Közös kávézások, közös vásárlások, egymásnak szervezett lánybúcsúk, hogy egymás tanúi leszünk és rajtunk múlik, hogy hozzá adjuk e vőlegényhez ( ez persze csak vicc), közös séták majd mikor együtt toljuk a babakocsit. Mi ezeket terveztük. Együtt. Akkor amikor még minden nap beszéltünk telefonon, akkor amikor egy rossz randi után azonnal találkoztunk, hogy elmeséljük egymásnak vagy akkor amikor együtt koccintottunk a sikeres vizsgák után. Mára már semmi, nem tudunk egymásról. Mi az oka? Az emberek ennyire megváltoznak? Az élet rendje, hogy megismerünk új embereket, de az is az, hogy a régieket el kell felejteni?

Tudod nagyon sokáig hibáztattam saját magamat. Sok merengtem és azon gondolkodtam, hogy hol ronthattam el, hogy már nincs szükséged rám. Hosszú ideig arra gondoltam, hogy én már nem vagyok elég vicces, nem vagyok elég jó hozzád. Sokáig próbáltam megmenteni a barátságunkat, de ezt te nem tartottad elég fontosnak. Sokáig próbáltam helyre hozni. Sok idő kellett ahhoz, hogy rájöjjek ezt nem lehet helyre hozni. Egy barátság  2 emberen múlik és én kevés vagyok hozzá, hogy egyedül akarjam ezt. Nem tudok úgy veled örülni, ha te nem szeretnél velem örülni. Nagyon hiányzik az, hogy te legyél az első akinek elmesélem a velem történt eseményeket. Hiányzik, hogy együtt haladjunk az úton. Viszont egy lecke voltál számomra. Rájöttem, hogy te nem tudsz velem haladni az úton, rájöttem, hogy te vagy az aki lemaradt. 

Ma már nem hibáztatom magam amiatt, hogy már nem beszélünk. Ma már mosolyogva emlékszem vissza a közös élményeinkre és örülök, hogy az életem része voltál. De tudom, hogy életünk más irányt vett és tudom, hogy én nagyon jó irányba tartok. Megtanultam az életben egyedül örülni az örömeimnek, megtanultam egyedül meginni egy pohár pezsgőt a sikereimre és megtanultam, hogy egyedül is tervezhetek boldogságot a jövőben. Hálás vagyok, hogy kisértük egymást az úton addig míg szükségünk volt egymásra és hálás vagyok azért, hogy a te elveszítésed tett engem olyan erősség, hogy egyre sikeresebb és erősebb nő tudjak lenni.