Emlékeztetni szoktad magad arra, hogy mi a célod az életben? Szép ház és nagy család? Mit csinálsz majd a szép házadban? Hogyan viselkedsz majd a nagy családoddal? Tudom-tudom, nincs időd válaszolni. Rohansz. De most állj meg egy pillanatra és olvasd el ezt a tanulságos történetet!
Tele van a közösségi média, és ezáltal a TI fejetek is a koronavírussal kapcsolatos rémhírekkel.
Sokan csak a kattintásokat és a pénzt látják ebben, nem pedig a valós tényekről való tájékoztatást. Ez elszomorító. Nem látom a pozitivitás apró jelét sem, és ezért úgy gondolom, hogy nem a vírus a legnagyobb probléma, hanem a hozzáállásunk.
Félvállról vesszük, pedig nem kéne. Most nem az idősekre gondolok, mert tudod a díler is épp akkora bűncselekményt követ el, mint a fogyasztó. Egyénileg kell vállalnod a felelősséget és nem másokra mutogatni. #maradjotthon
Igen, most szűkös idők jönnek, ami megrémiszt. Nem tudod, hogy miből fizeted a számlád, hogyan tartod el a családod és hogy lesz-e étel a hűtőben. De tudod, az éremnek két oldala van. Elfelejtettük azt, amiért mindennap felkelünk és kemény megdolgozunk. Elfelejtettük, hogy mi mennyit is ér! Elfelejtettünk kimondani bizonyos szavakat!
Most úgy gondolom itt az idő kicsit magunkba nézni. Elhoztam a kedvenc történetem, melynek most különösen meg fogod érteni a mondanivalóját!
Apa és fia:
Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, elviszi vidékre a kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.
Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.
– Nos, mit gondolsz erről az útról?
– Nagyon jó volt, apa!
– Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
– Igen.
– És mit láttál meg mindebből?
– Azt, apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te és anyu viszont egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
– Köszönöm apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk…
Forrás: A történet forrása: minden-egyben.com