Az Asperger-szindrómások másképpen hallják, látják, és érzékelik a világot, mint más emberek. Ez nem egy múló hóbort, amit majd kinőhet a gyerek és nem is egy olyan betegség, amit majd jól meggyógyítanak valami terápiával. Ha valakinek Asperger-szindrómája van, akkor bizony az, az egész életén át elkíséri.

 

Azt mondják, hogy ez az autizmus egy enyhébb formája. Ez a fejlődési zavar, leginkább a szociális kapcsolatokban és kommunikációs magatartásban mutatkozik meg.  A tapasztalatok szerint ezek a gyerekek képtelenek „jól érezni” az interakció íratlan formáit. Mondhatjuk rájuk, hogy kegyetlenül őszinték, bosszantóan szókimondók és zavarbaejtők, amikor valakivel párbeszédbe kerülnek. Viselkedésükben ez nem egy hóbort, nem a kitűnni vágyás, figyelemfelkeltés eszköze, hanem természetesen ismétlődő jelenség.

 

Diagnózis

Mivel az Asperger-szindróma „tünetei” lényegében személyenként változnak, így különösen nehéz diagnózist felállítani róla. Általában később fedezik fel a gyermekeknél, mint az autizmust, a nehézségek pedig bizonyos esetekben nem is derülnek ki egészen felnőttkorig.

 

 

Gyanakvásra okot adó tünetek

-szülőként azt érzed, hogy gyereked kicsit más, mint a többiek
-úgy látod, hogy a gyereknek gondjai vannak a beilleszkedéssel az óvodában, iskolában
-aggaszt, hogy nincsenek barátai gyerekednek a közösségben, ahová rendszeresen jár
-érzéketlennek tűnik a gyermeked, nem mutatkozik benne együttérzés sem társaival szemben, sem a családi kapcsolatokban
-néha agresszívnak és erőszakosnak tűnhet, de a kérdéses helyzetekben inkább az áldozat szerepét tölti be
-néhány témában extrém ismeretanyaga van és órákat képes felhalmozott tudásáról beszélni
-a mozgásos feladatokban ügyetlen és legtöbbször kerüli a szemkontaktust
-berögzült dolgai lesznek, egyfajta rituálékat követ, amik őt megnyugtatják
-érzékenyen reagál a változásokra, hamar észreveszi, ha például egy lakásban más helyre kerül valami
-akármit mondanak az Asperger – szindrómás gyereknek, mindent szó szerint értelmez

-sokszor beszél rengeteget és nem foglalkozik azzal, hogy a másik felet érdekli e mondanivalója
-más logika szerint gondolkodik, amit nehéz megérteni

Élet az Asperger - szindrómával

Az Aspergeres gyerekek rendkívül szabálytartók. Ha például az iskolában azt az utasítást kapják, hogy nem szabad az órán beszélni, akkor nem csupán ragaszkodnak ennek betartásához, hanem gondolkodás nélkül be is árulják azokat a társaikat, akik ezt megszegik. Közben nem éreznek lelkiismeretfurdalást, valójában azt nem tudják feldolgozni, hogy miért neheztelnek rájuk a többiek. Hiszen ők csak betartották a szabályt és gondolkodás nélkül kimondták, amit gondolnak, amit helyesnek vélnek.

 

Az érintettek, mindezek mellett, sokszor átlag feletti intelligenciával rendelkeznek, az olyan témákba, amelyek érdeklik őket, elképesztő mélységekig képesek beleásni magukat. Többnyire nem rendelkeznek azokkal a tanulási nehézségekkel, amelyek a legtöbb autistára jellemzők, azonban mindegyikőjüknek különleges tanulási „nyelvei” vannak. Például: kevésbé nehézkes a beszéd számukra, ellenben problémát jelenthet annak feldolgozása és értelmezése. Sokan mindent szó szerint értenek, ezért nehezükre esik az alábbiak használata vagy értelmezése:

 

-arckifejezések

-hangnem

-viccek és szarkazmus

-bizonytalan fogalmazás

-absztrakt koncepciók.

 

Gyakran előfordulhat, hogy megismétlik azt, amit a másik éppen mondott, vagy hosszasan beszélnek saját érdeklődési köreikről. Ilyen esetekben, segíthet, ha tisztán, félreérthető dolgok nélkül beszélünk hozzájuk, illetve ha hagyunk nekik elegendő időt, hogy feldolgozzák a hallottakat.

 

 

Az Asperger-szindrómások gyakran nehezen képesek értelmezni más embereket érzéseit és szándékait. Emellett nehezükre esik kifejezni saját érzelmeiket is. Ez különösen megnehezíti számukra a közösségekben való érvényesülést és eligazodást, mert:

 

-érzéketlennek tűnhetnek

-egyedüllétre vágynak, ha túl sok emberrel kerülnek kapcsolatba

-nem várják el, hogy mások segítsenek rajtuk

-viselkedésük „különösnek”, vagy a közösségi normák szerint nem elfogadottnak tűnhet.

 

Pedig nem azok. Ugyanolyan édes kisgyerekek, mint társaik. Csak nehéznek találják a barátkozást. Néhányuk szeretne ugyan barátokat, de nem tudják, hogy hogyan működik a barátkozás folyamata.

 

Az Asperger-szindrómások szélsőségen érzékenyek (túlérzékenyek, vagy alulérzékenyek) lehetnek hangokra, ízekre, szagokra, színekre, fényre, tapintásra, fájdalomra, vagy akár hőmérsékletre is. Például olyan háttérzajokat találhatnak elviselhetetlennek, amelyeket más emberek automatikusan kizárnak. Ez szorongást vagy akár fizikai fájdalmat is kiválthat belőlük.

 

Mielőtt ítélkezel, tehát jó, ha tudod, hogyan látják a világot az Asperger-szindrómás emberek!

A világ nagyon kiszámíthatatlannak és zavarosnak tűnhet számukra, ezért sokkal inkább szeretnek egy bevett napi rutinhoz ragaszkodni, hogy pontosan tudják, mi fog történni a nap során. Például mindig ugyan azt az útvonalat követik az iskolába, vagy a munkahelyre, vagy mindig pontosan azt az ételt fogyasztják reggelire, amit korábban. Kényelmetlennek tartják a változást, de egyesek, ha elegendő időt és türelmet kapnak, könnyebben felkészülhetnek rá.

 

Néhány Asperger-szindrómás azt állítja, hogy túlságosan megterhelőnek tartja a világot, ami jelentős szorongáshoz vezet. Ennek hatására nehezebbé válik számára más emberek megértése és a hozzájuk való kötődés, illetve problémát okozhatnak neki a hétköznapi családi, iskolai, munkahelyi és közösségi jelenségek is.

 

Sok nem Asperger-szindrómás ember gond nélkül képes megtalálni a közös nevezőt embertársaival, de még számukra is kihívást jelenthet kapcsolatot teremteni a szindrómásokkal. Az Asperger-szindrómások ezért úgy érezhetik, hogy különböznek a többiektől, és hogy az emberek nem értik meg őket.