"Rossz anyukád volt? Mert nekem igen! A legrosszabb az egész világon! Míg a többi gyerek csokoládét majszolhatott reggelire, addig mi müzlit vagy pirítóst és lágy tojást kaptunk.

Míg mások az iskolai szünetekben üdítőt ittak, vagy egy szelet csokoládét kaptak be, nekünk az otthonról vitt szendvicset kellett megennünk. És vacsorára sem ehettünk azt, amit más gyerekeknek megengedtek a szüleik.

Édesanyám mindig pontosan tudni akarta, merre járunk. Tudni akarta azt is, kik a barátaink és mit játszunk velük. Ha azt mondtuk, hogy szeretnénk elmenni egy órára, akkor ragaszkodott hozzá, hogy legkésőbb egy óra múlva valóban otthon legyünk. És ez még nem volt elég! 

Anyunak volt bátorsága ahhoz is, hogy a gyermekmunka elleni törvényt megszegje: mosogattunk, ágyaztunk, főzni tanultunk. Porszívóztunk, kimostuk a ruháinkat és még sok ehhez hasonló szörnyűséges dolgot is tettünk. Lehet, hogy anyánk éjszakánként direkt virrasztott, hogy újabb és újabb feladatokon tőrje a fejét? Anya ragaszkodott hozzá, hogy mindig az igazat, csakis a színtiszta igazat mondjuk.

Amikor kamaszok lettünk, szinte olvasott a gondolatainkban. Ez valóban nehéz időszak volt! Anya sosem engedte, hogy a barátaink - ha el akartak kérni bennünket - egyszerűen csak az utcán ácsorogjanak. Oda kellett jönniük az ajtónkhoz, hogy láthassa őket! Anya miatt sok élményről maradtunk le, amit más gyerekek, fiatalok átéltek. Egyikünket sem kapták bolti lopáson vagy garázdaságon, egyikünk sem kötött ki ilyesmi miatt az őrszobában. Ezért egyedül anyánkat okolhatjuk!

Időközben mindannyian elhagytuk már a szülői házat. Képzett, jóravaló felnőttekké váltunk, és most pont fáradozunk, hogy épp olyan „gonosz, aljas szülők” legyünk, amilyen édesanyánk volt. Vélhetően ez hiányzik a mai világból: kevesen vannak „gonosz” anyukák!" 

Ugye, érzed az iróniát? Ugye, érted az üzenetet?!